A könnyedebb témák után komoly szakmai tevékenységre adtunk a fejünket. A GreenPolis szerkesztősége a World Investment Report 2010 – Investing in a low-carbon economy című kiadvány bemutatóján járt az MTA Világgazdasági Kutatóintézetében. Exkluzív beszámoló következik.
Amikor pár nappal ezelőtt regisztráltunk a mai eseményre, még nem tudtuk, hogy komoly megtiszteltetésben lesz részünk. Korábban vehettük kézbe az immár 20. alkalommal megjelenő jelentést, mint bárki más. A szélesebb nyilvánosság ugyanis csak délután 5-től kezdve férhet hozzá a kiadványhoz, amelynek idén kiemelt témája „A beruházások az alacsony CO2 kibocsátó gazdaságban”. Térjünk is rögtön a lényegre.
Az első felszólaló Simai Mihály akadémikus, a VKI kutató professzora volt, aki röviden ismertette a jelentés tartalmát. Ebben a blokkban számos olyan megállapítást, adatot hallhattunk, amelyek nyilvánvalóan érdekesek a globális felmelegedés elleni küzdelem szempontjából is. Megtudtuk, hogy a válság jelentősen hatott a transznacionális vállalatokra, és amíg a fejlett országokban visszaestek a tőkebefektetések, az ázsiai (azon belül is főleg a kínai) vállalatok képesek voltak kihasználni a krízis adta lehetőségeket, és javították pozícióikat a nyersanyag kitermelésben is.
Örömmel hallottuk, hogy a válság dacára nem nőtt jelentős mértékben a protekcionizmus (az államok 70%-a továbbra is igyekszik minél több külföldi tőkebefektetésekhez jutni), hiszen még mindig a tőkebefektetések liberalizálása van túlsúlyban. A külföldi befektetések pedig 2012-re elérhetik a 2007-es szintet is. És minderre miért kell odafigyelnie egy zöldnek? Mert a nemzetközi társaságok nagyon komoly szerepet játszanak a megújuló energiaforrások fejlesztésében, kiaknázásban.
A jelentés a fejlődő országokra koncentrál, és azt vizsgálja, hogy milyen szerep hárul a transznacionális társaságokra a CO2 kibocsátás csökkentésében.
A fejlődő országoknak két jelentős kihívással kell szembenézniük: pénzt kel szerezniük a befektetésekhez, és ki kell fejlesztetniük a megfelelő technológiákat. Itt lépnek a képbe transznacionális vállalatok, akik egyszerre okozói a környezeti problémák növekedésének, és segítői azok megoldásának.
Ezek a társaságok – élő környezetünkkel szemben elkövetett bűntetteik ellenére - képesek olyan technológiák kifejlesztésére, amelyekkel csökkenteni lehet a CO2 kibocsátást. Környezettudatos fejlesztéseik a fejlődő országok számára is hasznosak lehetnek, ahogyan a tőkebefektetéseik is. Kérdés, hogy a társaságok vezetői miben látnak éppen nagyobb üzletet, hiszen az olajvállalatok példája mutatja, sokszor csak a szlogenek szintjén harcolnak a klímaváltozás ellen. Feltéve, hogy elismerik a létezését. Ez ugyanis nem olyan egyértelmű.
Le az olajtársaságok geológus elnökeivel!A második felszóló, Hugyecz Attila az olajtársaságok tevékenységéről tartott egy rövid beszámolót: a BP, a Shell és az Exxon működésébe nyerhettünk betekintést. Bad news: azok a vállalatok, amik eddig a megújuló energiaforrásokat támogatták, az elmúlt időszakban más irányba fordultak.
A mára az olajkatasztrófa szinonimájává vált BP mentségére váljon, hogy legutóbbi vezetője, John Browne a szektorban gyakorlatilag elsőként ismerte el, hogy az emberi tevékenység okozza a klímaváltozást. A BP-t akár jó tanulónak is lehet nevezni, hiszen 2000-2001 között 10%-al, majd az azt követő négy évben további 22%-al csökkentette CO2 kibocsátást. A nagy lendület 2007-ben sajnos alábbhagyott, hiszen az a mihaszna Tony Hayward, a társaság új elnöke új fókuszpontokat jelölt ki (értsd: több bevétel, kevesebb „jótékonykodás” ilyen buta környezetvédelmi ügyekben). A megújuló energiaforrásokra szánt támogatás mértéke jelentősen csökkent, sőt, majdnem eladták az ezzel foglalkozó üzletágat.
Nézzük mi a helyzet a Shell-nél. A társaságnak sokáig számos megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos projektje volt, mára viszont ők is eljutottak az új fókuszpontokig. A földgáz lenyomta a napelemeket és a szélerőműveket, a megújuló energiaforrások kutatására szánt keretet a teljes kiadásaik 1%-ra csökkentették. Régebben a Shell érdemleges tevékenységet folytatott a CO2 kibocsátás csökkentése érdekében, mára nagyobb bizniszt látnak az olajhomok kiaknázásában. (Kanada pedig kész aranybánya ebből a szempontból.)
Hasonló tendenciák zajlottak le az Exxon-nál is. A társaság 1970-től kezdve komoly pénzeket fektetett a napelem kutatásba, de láthatóan megégette magát a projekttel, hiszen ma már úgy gondolja: a jövő a földgáz felé vezet.Mint megtudtuk, a felelőtlen szemléletváltások legfőbb okozói (a válság, a kanadai olajhomok és a földgázforradalom mellett) az új, geológus végzettségű vezérigazgatók, akik százezer/millióéves távlatokban gondolkoznak, ezért természetes folyamatnak tartják, hogy hamarosan az utcára lépve felforrunk a hőségtől.
Vesszenek hát a geológusok!
