Minden, ami zöld

A gyengébbik (?) nem kifejezést lassan felválthatja hivatalosan is a "zöldebbik nem" szóhasználat. És most kivételesen nem a brit tudósok mondják ezt. Egy francia kutatás szerint ugyanis amíg egy francia férfinak naponta átlagosan 39.3kg Co2-t köszönhetünk, hölgytársának csupán 32.3kg-t, mintegy 22 százalékkal kevesebbet.  Frédéric Chomé, a kutatást végző szakember szerint elemzésük a Nemzeti Statisztikai Hivatal (INSEE) adataira támaszkodott.

Az okok persze eléggé kézenfekvőek: a nők között nagyobb arányban találni vegetáriánusokat, kevesebb kész kaját fogyasztanak, kevesebbet ülnek repülőre busniess-tripek miatt, rövidebb távokat tesznek meg autóval. Frédéric Chomé azt elismeri, hogy adataik hozzávetőlegesek, azonban mint elmondta, a tendenciát és a nagy átlagot jól mutatják.

A francia eredmények szerint az étkezési szokások kapcsán kimutatható, hogy amíg egy férfi átlagosan 7.98 kg CO2 kibocsátásáért felelős, addig egy nő 6.79 kg-ért.

Hasonló eredményeket kapott egyébként Annika Carlsson-Kanyam (Svédország) és Riita Räty is (Finnország), akik szintén a férfiak és a nők közötti különbségeket vizsgálták, már ami a fenntartható magatartást, a környezettudatos életvitelt illeti. 10 napon keresztül figyeltek meg embereket Görögországban, Németországban, Norvégiában és Svédországban. Mint azt tanulmányukban leírták ("Comparing Energy Use by Gender, Age and Income in Some European Countries"), a férfiak több húst vásárolnak, és jóval több italt is.

Carlsson-Kanyam szerint a legkomolyabb hatást a közlekedés gyakorolja a környezetre, és itt nagyon komoly eltérések tapasztalhatóak a két nem között. Németországban és Norvégiában 70-80 százalékkal több energiát fogyasztanak ezen a téren a férfiak, Svédországban pedig ez az aránykülönbség 100%-os. A görög adatok a legdöbbenetesebbek: itt 350 százalékkal több energiát fogyaszt közlekedés szempontjából egy férfi, mint egy nő.

Ugyanakkor legyünk igazságosak: ezek a tendenciák idővel kiegyenlítődhetnek, hiszen egyre több nő kerül egyre magasabb pozícióba a munka területén, így egyre többet utaznak ők is, és ezzel párhuzamosan egyre több férfi számára fontos a fenntartható életmód.

jealousy

Környezetbarát turistaház a svájci Alpok közepén, súlyosabb ökolábnyom nélkül? Az alábbi tervek szerint nemsokára igen. Bár itthon az illetékes hivatalnokoknak nem szokott komoly és hosszan tartó lelkiismeret furdalást okozni, ha természetvédelmi területre adnak ki építési engedélyt, azért jobb helyeken ez nem szokás. Azonban az alábbi  mobil-turistaház (vagy hétvégi ház) terv nem csak hogy nagyon tetszetős, de szállítása, felépítése is egyszerű, környezetbarát.

A Cimini Architettura által tervezett hegyi házikó teljesen önfenntartó, például az épületre eső hótakarót megolvasztja és elvezeti belső felhasználásra. Ráadásul elképesztő kilátást biztosít a svájci Alpok csúcsai felett az arra járó megfáradt hegymászóknak, turistáknak. Ezt a kilátást pedig az teszi lehetővé, hogy helikopterrel szállítják a legmagasabb, eddig ilyen szempontból elérhetetlennek hitt hegytetőre, és minimális munkával el is távolítható a helyszínről.

Az épületben hat ember tud kényelmesen aludni, ezen túl található még benne fürdőszoba, hall és egy nappali. A ház napkollektorral rendelkezik, a döbbenetes kilátást biztosító üvegfelület nappal fűtésnek sem utolsó, ha pedig lemegy a nap, thermo-függönyök is segítenek a meleg benntartásában. Vészhelyzet esetén bioetanol-üzemelésű rendszer adja a fűtéshez és főzéshez szükséges energiát.

Kíváncsi leszek, mennyibe kerül majd egy éjszaka...

jealousy

Zöld-tréning lehetőség vállalati- és államigazgatásban dolgozó szakembereknek Hollókőn! A társadalmi nyomásnak köszönhetően (szerencsére) folyamatosan változik, szigorodik a környezetet, környezetvédelmet érintő törvényi háttér. Ember legyen a talpán, aki a jogi útvesztőben kiigazodik, a változásokkal lépést tart.

Különösen nehéz helyzetben vannak a törvény betartatásáért felelős államigazgatásban dolgozók, főként az önkormányzatok környezetvédelmi szakemberei, de nincsenek könnyebb helyzetben a vállalatok zöld-szakemberei sem. Folyamatos feladataik közé tartozik például az is, hogy felmérjék és beazonosítsák tevékenységük környezeti tényezőit, és ezeket az adatokat értelmezzék, nyilvántartsák, valamint a - többnyire káros - hatásokat csökkentsék.

Az igényeket felismerve önkormányzatok, valamint kis- és középvállalkozások leendő, illetve gyakorló környezetvédelmi szakembereinek elvárásaira fókuszálva indít áprilistól gyakorlatorientált tréning-képzéseket a GREENFLOW környezetpolitikai műhely. A képzések szervezése és bonyolítása céljából a GREENFLOW együttműködési megállapodást kötött a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségével.

A gyakorlati szempontú oktatások a Világörökség részeként nyilvántartott kis faluban, Hollókőn kerülnek megrendezésre, az alábbi, nagyon hangulatos, búbos kemencés házban.

Mint azt Őri István, a GREENFLOW CORPORATION Zrt. vezérigazgatója az új szolgáltatás kapcsán elmondta: „Célunk megismertetni a résztvevőkkel a tágabb értelemben vett környezetvédelem hazai jogi szabályozásának alapjait, a jogalkalmazás intézményrendszerét, aktuális feladatait.” A tréning fontos részét képezi továbbá, hogy a környezetvédelem egyes részterületeivel (így hulladékgazdálkodás, levegőtisztaság-védelem, zajvédelem, talaj- és talajvíz-védelem, vízgazdálkodás, létesítmények engedélyeztetése) kapcsolatos jogszabályi kereteken, az elméleti tartalmon, és naprakész információk megismertetésén túl mindezek gyakorlatban történő alkalmazását is bemutassák, és könnyen felhasználhatóvá tegyék.

Az önkormányzatok számára a feladatok megismerésén túlmenően a megoldások megszervezése és a finanszírozás is nagyon fontos.

„Segítséget nyújtunk abban, hogy a résztvevők a tréninget követően önálló jogalkalmazókká váljanak, illetve el tudják látni az önkormányzatok törvényben rögzített működtetésével kapcsolatos alapvető környezetvédelmi feladatokat, eleget tudjanak tenni a rendszeres adatszolgáltatásoknak és egyéb követelményeknek.” – emelte ki Körmendi Mónika, a GREENFLOW CORPORATION Zrt. vezető tanácsadója, aki a most megalakuló Oktatóközpont vezetője lesz.

A Központ vezetői és munkatársai rendelkeznek mindazzal a szakmai tudással, hazai és nemzetközi tapasztalatokkal, valamint a szükséges engedélyekkel, amelyek a közigazgatás és környezetipar területéről jelentkező szakemberek magas színvonalú alap- és továbbképzésének alapfeltétele.

I. Alapozó képzések

1. környezetvédelmi feladatok és azok megoldása (probléma feltárás, szervezés, finanszírozás) polgármesterek számára
2. környezetvédelmi megbízotti, referensi feladatok, jogszabályi ismeretek - aktuális környezetvédelmi szabályozás az alábbi témakörökben:

• levegő
• hulladék
• víz, szennyvíz
• zaj-rezgések
• természetvédelem
• engedélyezés

a) települési hulladékkezelési díj megállapítás elmélete és gyakorlata*

b) település környezetvédelmi program elkészítésének elmélete és gyakorlata

c) a település zöldítése

-  ökotérképezés

-  zöld közbeszerzések

-  zöld iroda

-  zöldpont (közönségszolgálat)

-  környezeti kommunikáció

-  klímavédelmi feladatok az önkormányzatoknál

Megjegyzés: * meghirdetés alatt

További infókért ide fordulhattok:

Körmendi Mónika

vezető tanácsadó

GREENFLOW CORPORATION Zrt.

Telefon: 06-20/665-0382

E-mail: kormendi.moni@greenflow.hu

Őri István

vezérigazgató

GREENFLOW CORPORATION Zrt.

Telefon: 06-20/665-0381

E-mail: ori.istvan@greenflow.hu

Legalábbis ez a terv: Massachusetts állam fővárosába széndioxid megkötésére képes Tree(!)podokat terveznek kihelyezni - alternatív légtisztító berendezés és designos városi bútordarab egyben. A tripodokról elsőre a Világok harca Tom Cruise film jut eszembe, és ami a sci-fi szerűséget illeti, ez esetben sem járunk messze tőle. Boston lakosainak viszont talán nem is olyan sokára teljesen természetes lesz, hogy a Treepod Project keretében designos, mesterséges fák veszik körbe őket, amelyek a város levegőjét is tisztítják.

Az újrafelhasznált műanyagból és üdítős palackokból készült műfák nem csupán a széndioxid kiszűrésére lesznek alkalmasak, de oxigén kibocsátásra is képesek lesznek. A fákon (persze...) napelemek is lesznek (fent), valamint egy interaktív, energiatermelő libikóka is (lent), amely az arra járók hathatós közreműködésével (és szórakoztatásával) termel energiát. Ez az energia pedig azt a kijelzőt táplálja majd, amely elmagyarázza, hogyan is működik a Treepod, és mi haszna van.

A fák kinyúló "ágai" CO2 filterként funkcionálnak majd, éjjel pedig nagyon menő kivilágítást kapnának, ahogy az első képen is látszik.

jealousy

Amíg nálunk a milliárdokból épülő/megújuló hidak, alagutak és völgyhidak csak nyomtalanul és következmények nélkül nyelik el az adóforintokat, egy olasz tervezőbrigád energiát (azaz pénzt) termelő viaduktot álmodott meg - állami megrendelésre. A designos híd 15.000 család éves energiaszükségletét állítja majd elő.

Bár futurisztukusnak tűnik a képeken Francesco Colarossi, Giovanna Saracino és Luisa Saracino  "Solar Wind" projektje, a megvalósulás mégis küszöbön áll. Dél-Olaszországban ugyanis számos régi, leharcolt viadukt áll kihasználatlanul. A Calabria környéki városvezetők azonban ahelyett, hogy 50 millió euróért lerombolnák őket (huuu, pedig itt aztán lehetne lopni :), pályázatot írtak ki "Solar Park South" címen. A kiírás olyan mérnököknek és designereknek szólt, akik környezeti szempontból is előnyösen újra tudják gondolni a kihasználatlanul tengődő viaduktok sorsát. És meg is lett az eredménye.

A tervező-trió által megálmodott viaduktba 26 szélturbina kerül beépítésre, amely évente 35-40 kWh áramot termelne. Ez 15.000 család éves energiaszükségletének felel meg. Ráadásul (ahogy a fenti képen is látszik) a hídon átvezető autópálya szintén energiatermelő napelemekkel kerül lefedésre (teljesen átlátszó), ami további 11,2 millió kWh-t állít majd elő.

Ha a kissé "elmért" Kőröshegyi völgyhidat újragondolnák és felszerelnék ilyesmivel, akkor már nem csak egy szűk körnek "hozna sokat" a konyhára a döbbenet hasznos alkotmány.

jealousy

Egy érdekes kezdeményezés Mexikóból arról, hogyan lehet 500.000 dollár helyett 1000 dollárból megépíteni 5 km bringautat csináld-magad módszerekkel.

Kéne már nagyon elkülönített kerékpáros sáv, de sehogy nem jön össze a lakóhelyeden? Eleged van a tesze-tosza város/kerület/falu-vezetőidből? Akkor vedd kézbe a dolgokat, ahogyan Guadalajara városának besokallt lakói is tették: indíts gerilla bringaút mozgalmat.

A mexikói nagyváros lakóinak elege lett abból, hogy városvezetőik semmit nem tettek a kerékpáros közlekedés fejlesztéséért, pedig a településen naponta (!) 350 új autó lép forgalomba, hatalmas a szmog, a levegő minősége a tél során több alkalommal is átlépte a riasztási küszöböt, és az az autók átlagsebessége 18 km/h-ra csökkent. Ez még budapesti viszonylatban sem semmi, lássuk be.

Aki pedig kerékpárra akart átszállni az egyre lassabb autójából, veszélyes útra tévedt, mivel nem volt kerékpárút - csak a "latinosan" lavírozó sofőrök jóindulatán múlt, ki marad ott, és ki éri el úticélját. Így a helyi tanárokból, diákokból verbuválódott csapat összefogott, és ahogy a lenti videó is mutatja, csináld-magad kerékpárútba fogtak ( kb. 1:00 perctől a lényeg a videóban).

A résztvevők egy írásos nyilatkozatban is kiadták, mit miért tettek úgy, ahogy tettek, ennek a hosszú angol verzióját ezen a linken olvashatjátok, pár érdekes gondolat belőle: Mexikóban egy km bringaút k 100.000 dollár körüli összegbe kerül (állításuk szerint), ha a település építi meg. Ezzel az összeggel számolva a szervezet által felfestett kétszer 2.5 km-es út (összesen tehát 5 km) 500.000 dollárba került volna. Ezzel szemben a közösség mindösszesen 1000 dollárt fektetett a munkába.

Kell ehhez még bármit hozzátenni?

jealousy

Idén elmarad az Operabál. Éljen. Nekem különösebben nem fog hiányozni, bár ezzel elmarad egy olyan alkalom, amikor "érdekes" ruhatárakat szemlézhetünk a kevés ízléssel megáldott magyar celebvilágból (tisztelet a kivételnek). Az alábbi, porlasztott betonból (!) készült ruhadarab a világ első légtisztító ruhája, és simán elférne a bálon. Viszont hozzájutni nem lehet, ez ugyanis még csak prototípusként létezik. Nem kapható, nem neves divattervező alkotta, és nem is túlságosan figyelemfelkeltő. Legalábbis nem a szemünknek. Bár jelenlétét állítólag mégis megérezzük, ha közel kerülünk hozzá. Kétszer két méteren belül megtisztul ugyanis körülötte a levegő.

A ruha a University of Sheffield, a London College of Fashion és a University of Ulster közös projektje, a Catalytic Clothing keretében készült, és a világ első légtisztító ruhája. Fantázianeve: Herself. A projekt célja, hogy közelebb vigyék az emberekhez a környezetszennyezés problémáját, és bevonják őket a megoldásba is. A projekt folyamán azt vizsgálják, hogyan javíthatják a szövetek a környezet minőségét.

Herself nagyon titokzatos. Bár már októberben bemutatták Sheffieldben, túl sok részletet nem lehet tudni a ruháról és készítéséről. A projektet támogató Helen Storey Alapítvány egy rövid közleményben annyit elárult, hogy a ruhát porlasztott betonból készítették, és közelebbről nem definiált „tisztító technológiát” tettek bele. Elkészítésével azt akarták bemutatni, hogyan képesek a ruhakészítésben használt anyagok elbánni a szennyező anyagokkal.

És bár a ruhát egyelőre nem lehet hordani, az inkább kiállítási tárgy, a projektben nagy lehetőségek rejlenek, ami akár kiutat jelenthet a szmogos városi levegő csapdájából. Ezt mutatja be a projekthez készült fenti rövid videó.

Közeledik a karácsony, aminek az egyik központi eleme (az embertelen mennyiségű kaján túl) a karácsonyfa. A zöldek pedig el is érkeztek a nagy dilemmához: akkor óvjuk a környezetet, ha műfenyőt állítunk be a szoba közepére; ha egy kvázi halott fát aggatunk tele gömbökkel; vagy ha egy élő, gyökeres egyedet kényszerítünk be a 25 fokos (azaz neki trópusi) lakásunkba. A kérdés tehát nem egyszerű.

Az amerikai National Christmas Tree Association szerint (mert hogy ilyen is van ám...) 29 millió háztartásban valódi fenyőt állítanak fel. Ezeknek a fáknak a legnagyobb része már "fenyőfa-telepeken" növekszik, ergo erdőirtással nem jár (a szó hagyományos értelmében), azonban szállítani kell, sokszor elég sokat, és az ünnepek után a szeméthalom tetején kötnek ki.

A műfenyőket ugyan csak egyszer kell megvenni, és onnan évekre be vagyunk biztosítva, DE... ezek a "fák" Kínában készülnek 90%-ban, azaz sokkal többet kell utaztatni őket a világ különböző pontjára. Továbbá többnyire PVC (polyvinyl chloride) az alapanyaguk, ami már önmagában visszatartó lehet - ezek ugyanis évszázadokig bomladoznak majd, ha a család megunja. A kutatás szerint az amerikai otthonok 70%-a dönt egyébként a műfenyő mellett.

Összességében tehát a műfenyő jó választás azoknak, akik nem akarják évente cserélgetni a "legújabb" modellre, mert így sok 100/1000 km-t és így benzint spórolnak meg az igazi fenyő szállításával szemben. Általános, mindenkinek megfelelő zöld megoldás tehát nincs, kinek mi...

Ha a valódi fenyő mellett döntünk, fontos, hogy helyben (vagy minél közelebb) nevelt fát vegyünk, amit nem kell sokat szállítani. Ha pedig már kiszolgálta az idejét, lehetőség szerint ne a ház elé vágjuk ki, hanem komposztáljuk: vigyük ki a telekre, vagy adjuk oda egy kertes házzal rendelkező rokonnak, aki fel tudja használni.

Ha pedig élő, gyökeres/földlabdás fenyőt veszünk, gondoljuk ki előre, hova ültethetjük ki. Ha nincs kertünk, sem a ház előtt olyan szakasz, ahol jól meglenne, akkor adományozzuk oda egy környékbeli iskolának, ovinak stb. És van még egy alternatív megoldás is: a kerti fát is feldíszíthetjük, és az ablakon át élvezhetjük a karácsonyi hangulatot.

jealousy

Egy szuper házi áramtermelő készülékre akadtunk a minap, amivel a szélenergia segítségével spórolhatunk áramszámlánkon, hogy több maradjon karácsonyi ajándékra.

Aki eddig idegenkedett a megújuló energiák ház körüli felhasználásától, mert nem akart diófája helyett egy nagy szélkerék árnyékában hűsölni, netán úgy érezte, hogy az élet kevésbé napos oldalára vetette a sors, vagy csak drágának találta a napelemet, az most már tényleg elgondolkodhat, milyen új ellenérvet talál ki. Az új eszköz ugyanis praktikus, kis helyigényű, egyszerűen kezelhető, és még jól is mutat. A tervezők: Liao-Hsun Chen és Wen-Chih Chang.

A Wind Cube-nak keresztelt eszköz végtelenül egyszerű: az ember megveszi, hazaviszi, saját maga felszereli, ráköti egy akkumulátorra, bekapcsolja, és már termeli is az elektromos áramot a háztartás számára. Hogy mennyit? Egy elem havonta 21,6 KWh-t. De az elemek összekapcsolhatók, így a tervezők szerint egy 15 elemből álló kis „farm” már képes fedezni egy család egész havi áramigényét (324 KW).

És hogy is működik? Tényleg végtelenül egyszerűen: a megvett elemet a boldog ház és Wind Cube tulajdonos és áram-termelő kolléga 3 csavar segítségével a ház falára rögzíti, hozzáköti egy akkumulátorhoz vagy újabb Wind Cube elemekhez, bekapcsolja, és már kész is van.

A szerkezet egy teleszkópos nyélre szerelt 3 lapáttal bíró szélkerékből, egy generátorból, egy elektromos csatlakozóból/dugóból és a kapcsolóból áll. A teleszkópos fejnek köszönhetően a ventilátor az időjárástól (szélerősségtől) függően aktiválható vagy deaktiválható. Vihar vagy túl nagy szél esetén kikapcsolhatjuk a készüléket, ekkor a ventilátor visszasüllyed az aljzatába, normál szélben vagy szellőben pedig ismét előcsalogatható és bekapcsolható.

Ez talán az eddigi legegyszerűbb szerkezet, amivel odahaza áramot termelhetünk magunknak.

Már ha valahol meg tudjuk venni a szerkentyűt. Már csak pár dolog érdekelne minket a Wind Cube-bal kapcsolatban: mennyibe kerül, hol kapható, nem zavaró-e egy idő után az állandó propellerzúgás, és nem repül-e el a házunk, ha véletlenül túl sok elemet teszünk fel rá. Mint ahogyan az az UP című rajzfilm hősével megesett, igaz, őt lufik segítették.

Kacsa

Egy nagyon érdekes tervre akadtam ma, ha ez a jövő, akkor ez biztató. A legtöbb nagyvárosnak ugye komoly fejtörést okoz, hogyan növelje zöldfelületeinek nagyságát. Helyből Milánóban sincs több, így döntöttek: egy új terv szerint felfelé törnek, a szó szoros értelmében. Hiszen - ahogy az a lenti képeken is látszik - a Boeri Studio vertikális erdőket álmodott meg az észak-olasz városba.

A belvárosba tervezett két vertikális erdő egyébként egy 110 és egy 76 méter magas lakótornyot takar, és összességében 10.000 nm erdőnek felel majd meg. A 3,6-tól egészen 9 m magas, különböző fajtájú fák az épület homlokzatán kapnak helyet, attól függően elosztva, hogy melyik oldal mennyi fényt kap.

A lakótornyok a tervezők szerint jobb életminőséget nyújtanak majd - nem csak a város lakóinak - de a benne élőknek is, hiszen a fák megkötik a CO2-t, felfogják a port, védelmet nyújtanak majd a széltől, de ugyanígy a hőségtől is. A fák öntözése újrafelhasznált csapadékvízzel lesz megoldva, amelyet a ház "állít elő". Mindemellett további zöld elemei is lesznek az egyedülálló erdő-toronynak, hiszen a tetőn szélturbinák és napelemek is helyet kapnak majd.

jealousy

A valaha autógyár-fellegvárnak számító Detroit (vagy "Motor City") sajátos és mintaértékű módon válaszol a várost érintő drasztikus népességcsökkenésre (számokat ld. alább): az elhagyott telkeken a helyi lakosságot ellátó és tápláló, zöldség- és gyümölcstermesztésre alkalmas közösségi kertek, farmok "nőnek ki a földből".

Meglepő azt hallani, hogy egy nagyváros népessége 1950 óta erőteljes csökkentést mutat, különösen hogy egy amerikai városról, Detroit-ról van szó. Márpedig a település lélekszáma 1,85 millióról (1950) 912,000-re csökkent 2008-ra. A város azonban nem kíván ebbe belenyugodni, és az elhagyottan gazosodó városi telkeket "újrahasznosítják". Ahogy arra a Michigani Egyetem tanulmánya rámutatott, ezek a kezdeményezések a lakosság gyümölcsigényének 40%-t, zöldségigényének pedig 75%-t képesek lehetnek ellátni.

A tanulány készítői a városi adatbázisok alapján kb. 3400 holdra becsülik az így hasznosítható (vagy már használt) városi tulajdonban lévő területek nagyságát. A reális eredmények érdekében a parkok, golfpályák, temetők, kórházak, iskolák stb. területeit és környékét kihagyták a számításból.

A nagyon sok kis csoport közül csak egy a "The Detroit Black Community Food Security Network", amelynek célja többek között a helyi fekete közösségen belül az egészséges étkezés propagálása, a városi gazdálkodás, a közösségi termesztés/vásárlás népszerűsítése, valamint az agrár-szakma megszerettetése a fiatalokkal.

A tanulmány szerint mindenki más oknál fogva vág bele a városi farmerkodásba: van, aki a közösségteremtő erejében hisz, szeret ott lenni, van, aki az egészséges, jobb minőségű élelmiszert tartja szem előtt, és van, aki pedig egyszerűen plusz bevételt remél belőle.

Persze az Újvilágban sem fenékig tejfel a helyzet - a bürokrácia ott is él és virágzik (a kertek helyett), az engedélyek megszerzése egy-egy elhanyagolt városi telek "farmosítására" nem megy gyorsan. Ahogy azt Gary Wozniak, a városi gazdálkodással, közösségi kert-fejlesztéssel foglalkozó Detroit-i RecoveryPark project vezetője kiemeli, a probléma valójában az, hogy a város nem akar egészen őszintén döntést hozni - belevág-e a "kertészkedésbe" vagy sem.

A közösségi kertészkedés Budapesten sem ismeretlen persze, csak kisebb volumenben zajlik, és kevésbé látványosan is, gyakran belső udvarokon. Én erősen bízom a minél gyorsabb terjedésben, mert a friss zöldségen/gyümölcsön messze túlmutatnak egy-egy ilyen közösség társadalmi/környezeti eredményei.

jealousy

Formabontó víztisztító körforgalmat adtak át egy Illinois-i városban, Normalben, amelynek beszédes nevével ellentétben így egy távolról sem "normális" közlekedési csomópontja lett - a szó jó értelmében. Ismert, hogy a körforgalmak 90%-al csökkentik a balesetek esélyt a hagyományos kereszteződésekhez képest, valamint a dugók csökkentésében is segítenek, azonban ez az új körforgalom ennél többet nyújt.

A körforgalom ugyanis nem csak látványra egyedi, de egyben zöld közösségi térként és víztisztítóként is szolgál - a környező utcákból ide folyó csapadékot szűrik meg és használják fel újra. Feltehető a kérdés: de minek is szűrni a csapadékot? Nos, a városi környezetben utcára hulló eső jelentős része nem tud a földbe szivárogni, így természetesen alsóbb utcák, terek felé keresi útját (a csatornákon kívül), és így alaposan szennyeződik "útja során".

A vizet UV-sugárral tisztítják meg a különböző organizmusoktól - mindenféle káros kemikáliák nélkül dolgoznak tehát. A vizet ezután a növények közé "pumpálják", amelyek egy újabb szűrőként, és persze parkként is szolgálnak. A víz ezután "medencékbe" kerül, amelyet már a járókelők élvezhetnek, a körforgalom belül ugyanis dekoratív közösségi térként is funkcionál fa sétányokkal. Az innen kikerülő tisztított vizet ezután a környék növényeinek, parkjainak locsolására is használják.

Aki többet akar a működésről tudni, innen letölthető az anyag. Én személy szerint nagyon szívesen látnék valami hasonlót pl akár a Lánchíd előtti kerengő helyén, vagy bárhol, ahol a közönség is használhatná...

jealousy

Ha csigák öntik el a kertet, annak - az étterem-beszállítókon kívül - általában senki nem örül. November 18-tól Miamit mégis elárasztják a csigák - nem is akármilyenek, 45 db hatalmas műanyag pink csiga érkezik Olaszországból. A fenntarthatóság mellett elkötelezett olasz Cracking Art Group "RE-Generation" elnevezésű projektjének csigái újrahasznosított műanyagból készültek, és Miami forgalmas csomópontjain láthatóak majd egészen 2011. januárjáig.

Miami Beach polgármestere, Matti Bower arra hívta fel a figyelmet a csiga-projekt kapcsán, hogy a szelektív hulladékgyűjtés, valamint az újrahasznosítás mára annyira a kultúra része lett (jó nekik...), hogy könnyű róla megfeledkezni. Ezek a pink jószágok viszont szerinte mindenkit megállítanak majd egy percre, és elgondolkodtatnak, hogy mindig lehet egy kicsit többet tenni. A Floridába érkező csigák némelyike napelemes megvilágítást is kap.

Akit bővebben érdekel, alábbi egy kis videó, amiben a Miami felé közelítő csigákról is szó esik.

Az biztos, hogy a városlakók körében megosztóak lesznek a nem mindennapi alkotások, de érdekesnek érdekes, azt el kell ismerni, és Miami hangulatához illeszkednek is. Nekem személy szerint egyébként tetszik, kíváncsi lennék, Budapesten mit váltanának ki :).

jealousy

Környezetbarát miniotthonokra kiírt nemzetközi pályázaton a közönségdíjat egy fiatal magyar tervezőlány, Edelmann Dóra vitte el. A kanadai Touchtones Nelson Művészeti és Történeti Múzeum által kiírt pályázatra olyan házikók terveit várták, amelyek alapterülete nem haladja meg a 10 négyzetmétert, környezetbarát anyagokból készül, energiatakarékos és lehetőség szerint a világon bárhol megépíthető.

A miniépítkezés egy új irányzat a környezetbarát építkezésben. Eddig főleg az építőanyagokkal és az energiával spóroltak, mostanság új irányzatként egyre több helyen előtérbe kerül a términimalizálás.

Edelmann Dóra terve a feltételeknek teljes mértékben megfelel. Épülete száz százalékban helyi hulladékból és természetes anyagokból készül. A különlegesebb anyagok közül egy olajos tartályhenger van az épület közepén, amelyre Dóra a napelemeket tervezte. Emellett a ház burkolatát helyi hulladékokkal (kólásüveg, műanyagkupak, faforgács) töltenék meg, melyek kiváló hőszigetelést biztosítanak.

Ám Dóra épülete nem csak ezen tulajdonságai miatt nyerte meg a közönség tetszését; házának fő koncepciója az a felismerés volt, miszerint a legjobban úgy lehet kihasználni a belső teret, ha az épp felesleges bútordarabokat (nappal ágy, éjjel asztal stb.) eltüntetjük. Ehhez nem kell mást tennünk, mint elforgatni a szobát 90, illetve 180 fokkal, és máris rengeteg szabad területhez jutunk. Erre szolgál a fentebb említett tartályhenger, amely tulajdonképpen maga a nappali, a hálószoba és az ebédlő egyben.

Ahogy előre beharangoztuk, múlt héten Törökbálinton jártunk, hogy saját szemünkkel győződjünk meg arról, mennyire zöld is a magát környezettudatos épületnek mondó Telenor székház. A házban sikerült is beszélnünk a cég környezetvédelmi menedzserével, Halmay Richárddal, benyomásainkat azonban most mégsem interjú formájában, hanem egy megszokottnál hosszabb poszt keretei között osztjuk meg veletek.

Először is ki kell jelentenünk, hogy a ház valóban zöld. Ez már messziről is határozottan látszik. Azzal már kicsit vitatkoznánk, hogy mennyire olvad bele a tájba. Mert bár előnyére válik, hogy alacsony épületről van szó, ami inkább széltébe mint magasba terjeszkedik, számunkra azért mégiscsak nagyon elüt a környező domboktól és erdőktől: mi szögletesnek és kicsit ridegnek látjuk. Belülről aztán már más kép fogadja a látogatót: világos, tágas terek, sok ablak, barátságos és felfrissítő dizájnbútorok.

Előrebocsátva néhány adat:

• Ház energiafogyasztása: 5-6 GWh/év
• Ebből zöld áram: 1,8 GWh (2010)
• 1 MW teljesítményű hőszivattyú: 180 darab, száz méteres mélységben elhelyezett hőszondából nyeri a 15 fokos földhőt
• 168 m2 napkollektor (melegvíz)
• Teljeskörű szelektív hulladékgyűjtés
• Intelligens épületirányítás
• Környezetvédelmi kampány munkatársak felé: Közepes
• Környezetvédelmi kampány közvélemény felé: Visszafogott

Az első, ami felmerült bennünk a székházról hallva, a közlekedés kérdése volt. Hiszen aki Törökbálintra visz több száz munkahelyet, az forgalmat, sarkosan fogalmazva környezetszennyezést indukál. Mint megtudtuk azonban, a közlekedésből adódó CO2 szennyezés nem éri el a vállalat összes kibocsátásának 6%-át. És figyelnek arra, hogy ez ne is legyen több: a cég ingyenes buszjáratot biztosít, sokan biciklivel járnak, és önkéntes telekocsi rendszer is működik. Vagyis a dolgozók összeállnak, és hozzák-viszik egymást reggel és este. Ez szerintünk megérdemel egy jó pontot, bár dicséretet csak akkor kaphatnának, ha maguk is ösztönöznék a telekocsit, segítenék a szerveződést. Ebben Halmay Richárd is egyetértett velünk, de mint mondta, erre most nem jut elég energiájuk.

Ehelyett ugyanis azokra a feladatokra koncentrálnak, amivel nagyobb mértékű kibocsátás-visszafogást tudnak elérni. A házon ott spórolnak energiát, ahol csak tudnak: itt működik például Magyarország második legnagyobb hőszivattyúja. Az így nyert 15 fokos földhőt télen fűtésre, nyáron hűtésre használják. Meglepő, de a szivattyú télen 100%-ban fedezi az energiaigényt, nyáron viszont kiegészítésre szorul, mert az épület hűtése több energiát kíván, mint a fűtése. Klímaberendezések helyett környezettudatos megoldást választottak a belső hőmérséklet szabályozására: a mennyezetre épített és álmennyezettel elfedett csőrendszerben keringő víz gondoskodik megfelelő melegről.

A melegvizet napkollektor segítségével állítják elő, ami becslések szerint 120-160 tonnával csökkenti az éves szén-dioxid kibocsátást, és évente körülbelül 0,3-0,4 GWh energiát spórol.

Az energiafelhasználás minimalizálása érdekében a házat intelligens rendszer vezérli: jelenlétérzékelők működtetik nem csak a világítást, de a fűtést és a hűtést is. Így amikor senki nem tartózkodik egy helyiségben, az nem is fogyaszt semmi energiát. Az irodai gépeket központilag használják: szervezeti egységenként (unit) 1 eszköz áll rendelkezésre nyomtatásra, faxolásra és másolásra.

Példamutató a ház szelektív hulladékgyűjtési rendszere: a leggyakoribb szemétfajtákat (papír és kommunális) minden szervezeti egységben külön gyűjtik, az egyéb hulladékot pedig minden emeleten 2-2 gyűjtőszigetnél lehet kidobni. (Megtudtuk pl., hogy van CD/DVD megsemmisítésére alkalmas berendezés is.)

Minden iroda achilles-sarka az őrületes papírfelhasználás. Ezt saját szemünkkel sajnos nem tudtuk megfigyelni, de Halmay Richárd szerint ők nagyon takarékosak a papírral: csak a legszükségesebbek iratokat nyomtatják ki, a munkafolyamat legvégső fázisában. És mindent kizárólag újrapapírra!

A legtöbb energiát a Telenornál az informatikai rendszer és a hálózat üzemeltetése nyeli el. Ez utóbbit is innovációval, a magújuló energiaforrások kiaknázásával igyekeznek csökkenteni. Bázisállomásaik ellátásához napelemes, szélturbinás és földhős megoldásokat is tesztelnek, a hűtésről pedig természetes úton, szabadlevegős technikával gondoskodnak.

A sok jó eredmény és példaértékű kezdeményezés hallatán feltámadt bennünk a kíváncsiság, tudják-e vajon a munkatársak, milyen házban is dolgoznak, mi mindent tesz a cég az energia-megtakarítás érdekében. Természetesen erről sem feledkeztek meg: minden új kollégával megismertetik az épület jellegzetességeit, környezetvédelmi oktatás keretében pedig szó esik a klímaváltozásról, a vállalatok felelősségéről és cselekvési lehetőségeiről, valamint a cég programjairól (pl. belső kampány az irodai berendezések és fényforrások energiafogyasztásának csökkentésére). A Telenor belső hálózatán külön környezetvédelmi oldal is elérhető, ahol hírek és cikkek találhatók a témában.

A cégen belül tehát úgy tűnik, tényleg megjelenik a környezetvédelem témája, a külvilág felé érzésünk szerint azonban mégsem kap elég nagy hangsúlyt. Hiányoljuk kicsit a közvéleményt (vásárlókat?) célzó kampányokat: bár léteznek telefonbegyűjtési akciók (pl. régi telefonok beszámítása), mi mégis el tudnánk képzelni ennél kicsit többet is. Talán sikerült a beszélgetés során tippeket adnunk Halmay Richárdnak… :-)

Mindent összevetve pozitív élményekkel hagytuk el Törökbálintot, örülünk, hogy bepillantást kaptunk az energiatudatos iroda egyik itthoni mintapéldányába. Sajnos még kevés az itthoni példa arra, hogy egy cég ennyire odafigyeljen a környezetbarát működésre. Ne gondoljuk persze, hogy a Telenort az elhivatottság készteti erre. De ha gazdasági érdekeit követve vált innovatív technológiákra, amelyekkel magának költséget, a környezetnek pedig károsodást takarít meg, annak mindenképp örülnünk kell. És várjuk, hogy ez másoknak is leessen.

Ismerünk már olyan tetőszerkezetet, ami sok hőt tud megtakarítani a háznak. Olyat is, amelyik hasznosítani tudja a napenergiát. De olyan tetőcserépről eddig nem nagyon hallottunk, amelyik csökkenti a városi szmogot.

Pedig most már ilyen is van – tudtuk meg az EcoHome Magazine-ból. A KB Home nevű amerikai otthonépítő vállalat ugyanis idén nyáron leplezte le legújabb olyan prototípus házát, amelyik megfelel a környezetvédelem minden követelményének. Találunk rajta többek között napelemet, LED-világítást, csatlakozót elektromos autóhoz és egyéb technológiákat is.

A legnagyobb szenzációja azonban a MonierLifetile által gyártott Auranox tetőcserép. A titánium-dioxiddal kezelt cserepek a napfény hatására semlegesítik a levegő nitrogén-oxid (NOx) tartalmát, a szerves nitrátot pedig az eső mossa le a tetőről. Ez pedig a földbe kerülve jó hatással van a ház körüli növények fejlődésére.

Az Auranox tetőcserepeknek ezentúl is van egy nagy előnyük. Képesek megsemmisíteni minden olyan szerves anyagot, amik érintkezésbe lépnek a tetővel, és esetleg károsítanák azt – mint pl. algák vagy más szerves szennyeződések.

Az Auranox teljesítménye ígéretes. A MonierLifetile adatai szerint ugyanis 185 négyzetméternyi tetőfelület annyi nitrogén-oxidot tud megsemmisíteni, amennyit egy átlagos személyautó 17 ezer kilométer alatt termel!

Bár a technológiát tetőcseréppel kombinálva korábban még nem használták, utak építésénél már alkalmazták ezt Európában.

Jó-jó, örülünk persze, hogy már erre is képes a tudomány, de azért az is fontos, lesz-e az elméletből gyakorlat, mielőtt megfulladunk a következő téli szmogban Budapesten. Bár a MonierLifetile már egy ideje forgalmazza az Auranoxot Európában, eddig csak a kaliforniai Lancasterben való hasznosításáról tudunk (KB Home). Hogy ki és mikor veti be majd a cserepet először, és mennyi lesz az ára, erről sajnos még nincs információnk. Aki tud már esetleg valamit erről, jelezze felénk! Feltételezzük, első körben nem lesz olcsó. Úgyhogy készülhetünk újra a maszkokkal, és várhatjuk a szmogriadót.

Október 28-án, csütörtökön a Telenor Ügyfélszolgálata Nyílt Napot tart, az eseményt egyébként egy szokatlan meghívó videóval harangozta be a mobilszolgálató (mi is innen értesültünk róla).

Bár a Zoboki Gábor által tervezett Telenor Ház 2009-ben épült, a Greenpolis szerkesztőségének eddig nem volt lehetősége körbenézni Magyarország egyik legzöldebbnek tartott irodaépületében. A Telenor honlapján viszont érdekes információkat találtunk az épület környezettudatos működéséről:

"A Telenor Ház hűtési-fűtési rendszere a száz méter mélyre fúrt hőszondát alkalmazó geotermikus hőszivattyúkon alapul. A szellőztetőrendszer hőcserélő berendezése biztosítja, hogy minél kevesebb energia vesszen kárba, míg 168 négyzetméternyi napkollektor biztosítja az épületben dolgozó munkatársak melegvíz-igényének előállításához szükséges energia több mint 60%-át. A különböző épületfunkciókat számítógéppel vezérelt, intelligens központi rendszer irányítja."

Az ügyfélszolgálat működése - különösen ha egy ekkora multiról van szó - kétségkívül nagyon érdekes lehet, de azért reméljük, hogy a zöld ügyeket érintő kérdéseinkre is válaszolni fognak a szervezők.

A Greenpolis csütörtökön benéz a kulisszák mögé, és hamarosan fényképes beszámolóval (+ha lehetőségünk nyílik elbeszélgetni a zöld kérdésekről, egy rövid interjúval is) jelentkezik.

Aki keres, az talál... A világ legnépszerűbb internetes keresőjét üzemeltető Google Inc. pedig talált is egy remek befektetési formát - nyílt tengeri szélerőmű-építésbe szállnak be 37,5 %-os részesedéssel. Ahogy blogjukon bejelentették, "a tiszta energia szupersztrádája" készül majd el. Az egész beruházás összesen 5 milliárd dollárba kerül majd. A szélerőművek 350 mérföld hosszan húzódnak a tervek szerint (ez kb. 560 km), New Jersey-től Norfolkig (Virgina). A víz alatti rendszer oda szállít majd energiát, ahol arra a legnagyobb szükség van.

A netes óriáscég és a Good Energies-zel, valamint a japán Marubenivel közösen száll be a projektbe, ami majdnem 2 millió amerikai család otthonának energiaellátását fedezheti, ha elkészül. És ha elkészül, akkor ez lesz az első nyílt tengeri szélerőmű-farm. A telep nem kevesebb, mint 60.000 MW-nyi teljesítményre lesz képes. Összehasonlításképpen: a jelenlegi szárazföldi szélerőművek összesen 35.6 gigawatt előállítására képesek, a legnagyobb kapacitással Texasban, Iowaban és Kaliforniában működnek. (1 MW = 0.001 GW)

Richard L. Needham, a Google zöldüzletágának vezetője elmondta: ez egy remek lehetőség arra, hogy hatalmas lökést adjanak az iparágnak, a megújuló energiák hatékonyabb kihasználásának.

Apropó, az amerikai Energiaügyi Minisztérium (DOE) friss jelentése szerint az USA energiaszükségletének 20% fedezhető lesz szélenergiából 2030-ra... no komment, ideje volt felébredni...

jealousy

Környezetbarát, harmad annyiba kerül a városnak, ráadásul cuki is - ezek az előnyei a lovak/szamarak által húzott kukás-szekereknek a kukásautókkal szemben. Mára több mint 60 francia városban (de Szicíliában is) találkozhatnak a lakosok reggelente pöfögő teherautók helyett lovaskocsikkal. Egy teherautó éves költsége 5000-7000 euró (+ meg is kell venni 25.000-ért), egy szamáré 1000-1500 euró (ráadásul tovább is él, nem csak 4-5 évig használatos :) ).

Az újrahasznosításra kerülő háztartási szemetet szállító nagy kukáskocsik - a kisebb, középkori utcákkal rendelkező településeken - rendszeresen elállták a forgalmat, szennyezték a levegőt, azaz semmilyen szempontból nem voltak praktikusak. Ekkor merült fel, hogy van megoldás, és ha valami bioüzemanyaggal megy kizárólag, na az a lovaskocsi.

Az egyik ilyen város a délkeleti országrészben található Perpignan nagyváros melletti Peyrestortes, amely valóban egy középkorban játszódó film díszletéül szolgálhatna. A polgármester, Jean Baptiste szerint a lovas kukáskocsi nem csak zöld, de költséghatékony megoldás is a mai kemény gazdasági időkben. Mint elmondta, fogta magát, eladta a kukáskocsikat, és helyette vett két igáslovat.

Hasonlóképpen vélekedik Saint Prix polgármestere, Jean-Pierre Enjalbert is, aki szerint ráadásul a lakosság tudatos, felelős hozzáállását is növeli az, ha a kerti/háztartási hulladékért pacik állítanak be. Ő konkrét összeget is említ: amíg korábban 107 euróba került tonnánként a hulladék feldolgozása a szállítással együtt, most, hogy a lakosság többet komposztál és lovaskocsik álltak be a teherautók helyett, már csak 37 eurót kell fizetniük tonnánként. A többi között sikeresen fut a lovas-projekt Trouville-ben, Vendargues-ben is.

Sőt, az ötlet már Szicíliában is bevált korábban. Castelbuono városának polgármestere, Mario Cicero 2007-ben állított munkába szamarakat. A lakosság szkeptikus volt, de 3 év alatt 34%-ot spóroltak a szemétszállításon. Azóta Mario még több szamarat vett, a lakosság pedig támogatja.

Persze voltak városok, ahol pár hónap után csődöt mondott a projekt. A projektben úttörő Sita szerint (Franciaország egyik legnagyobb hulladékkezelő vállalata) a kudarc vagy a települési viszonyok, vagy lovak alkalmatlansága miatt, vagy pedig a kocsivezetők felkészületlensége miatt történhet meg. A legjobban ez a rendszer szűkebb utcákkal rendelkező, laposabb, kisebb településeken működik, ahol 20 km-es kört kell bejárnia egy-egy kocsinak.

jealousy

Úgy gondolod, polgármesterednél vagy a sok aktatologató hivatalnoknál te jobban menedzselnéd városod energia, -vízellátását, a hulladékgazdálkodást, vagy a közlekedést? Most megmutathatod, valóban van-e hozzá tehetséged. Mindenekelőtt: nem fizetett hirdetésről van szó (bárcsak úgy lenne :) ), a következő játék a nem éppen IQ-igényes FarmVille-szerűségek korában valóban megtetszett. Egyértelmű, hogy egy marketing-húzással nézünk szembe. Nem egy újabb SimCity került a polcokra, illetve olyasmi, csak éppen a való világra szabva.

Ez a bemutató videó mindent elmond:

Az IBM CityOne nevű új játéka érdekes, és fél óra CityOne hasznosságban össze sem hasonlítható pl. fél óra FIFA-val (elnézést a rajongóktól, most majd kapok, tudom...). A játékot nem csak civileknek, de döntéshozóknak, városvezetőknek is szánják, hogy jobban megismerjék a fejlődő technika kínálta lehetőségeket - miként lehet egy várost zöldebben, hatékonyabban működtetni.

A játék során (a SimCity-vel ellentétben) nem a semmiből kell felépítenünk egy várost, hanem a már kész települést kell tudnunk jól és okosan kezelni - ami alatt környezetbarát, fenntartható működtetést értünk. Az IBM egyébként nem csak a virtuális térben nyomul ebben a Smarter City-ről itt bővebben.

Ja, azt hozzá kell tennem: a várost környezeti szempontból eléggé lepukkant állapotban kapjuk meg, ezt kell felhozni, mind környezeti, mind üzleti szempontból, különböző virtuális high-tech eszközök segítségével. A másik fontos cél (persze...): a lakosok boldogság-érzetének fokozása. A projekt során tanácsadók is a segítségünkre vannak egy-egy ügy megoldásában, fejlesztésében.

Aki ki akarja próbálni magát, itt kezdheti el a játékot.

Az IBM Einsteint is beveti a meggyőzés érdekében, honlapjukon a következő idézet választ el minket a játék megkezdésétől: "We can't solve problems by using the same kind of thinking we used when we created them." Ezzel pedig nem vitatkozhatunk.

Az alábbi videóban a többi között Steve Millstől (Senior VP & Group Executive Software & Systems, IBM), valamint a játék fejlesztőitől, és persze IBM marketingesektől tudhatjuk meg, miért fejlesztették ki a játékot. Ők persze (elsősorban) társadalmi hasznosságot emlegetnek, de azért gondolom senki nem ma jött le a falvédőről :) mindamellett, hogy a játék valóban hasznos, okos, stb.

jealousy

A GreenPolis Blog elég nagy fába vágta a fejszét. Számos külföldi város projektjeit, kezdeményezéseit megismerve döntöttünk úgy, hogy ideje mélyebb bepillantást nyerni, hol is tartanak hasonló téren a magyar települések. Mert hogy kívülről nem sok látszik. Nézzük meg belülről. Hiszen a sajtó nem hangos a zöld akcióktól. Vajon tényleg állóvízben élünk? Nem akartuk elhinni, így belevágtunk, és igazunk lett. Az elküldött kérdőívre a 23 megcélzott városból 10 válaszolt, azaz kevesebb, mint a fele, azonban a tendenciák felismeréséhez már ez is elég.

A GreenPolis megyei jogú városok körében végzett kutatásának legfontosabb konklúziója: az önkormányzatok már jó úton haladnak, felismerték a zöld-ügy fontosságát, ám ezt „jól rejtegetik” a nyilvánosság elől, a pozitív kezdeményezések nem vagy alig tükröződnek kommunikációjukban.

A következő gondola már szinte közhely számba megy: gondolkodj globálisan – cselekedj lokálisan.  Itt nem érvényes a „tyúk vagy a tojás” problémája, hiszen a jogalkotási és társadalmi szemléletformálás élére az önkormányzatoknak kell állniuk.

• Az önkormányzatok által környezetvédelemre fordított összeg „széles skálán mozog, az 1 millió forintos éves kiadástól egészen a 300-400 milliós költségekig terjedt. A legtöbbet Kecskemét, Szolnok, Eger fordítja zöld célokra, 100 millió feletti összeggel.

• A városok nagy része lehetőségeihez mértem szem előtt tartja a zöld-szemléletet a közbeszerzések során, ám a válság és a gyengébb pénzügyi helyzet következtében sajnos a prioritása a környezetbarát szemléletnek visszaesett.

• A városok honlapja környezetvédelmi szempontból komoly fejlesztésre szorul: több és átláthatóbb tartalomra lenne szükség, hogy mind a sajtó, mind a lakosság hírforrásként tekintsen az internetes oldalra. A zöld-információk vagy nagyon eldugott helyen, vagy egyáltalán nincsenek jelen a weboldalakon. A pontozási rendszerben egyedül Tatabánya weboldala kapott 5-ből 5 pontot (további eredmények a letölthető tanulmányban).

• Média-visszhang: a tanulmányozott városok nagyon kevés esetben jelentek meg a sajtóban kifejezetten saját kezdeményezésű zöld-ügy kapcsán a vizsgált időszakban (2010.01.-09. - 5-22 db megjelenésszám/város). A megjelenések a legkisebb mértékben sincsenek összhangban az adott város környezetvédelemre költött összegével, valamint az éppen futó vagy tervezett projektek számával, eseményekkel. Szembetűnő, hogy a környezetvédelemre legtöbbet költő három város (Kecskemét, Szolnok, Eger) tevékenységéről rendkívül kevés hír jelent meg a médiában.

• Bár a rendelkezésre álló források sok esetben minimálisak, a városok mégis nagyszámú, és rendkívül színes programmal, projekttel, kezdeményezéssel próbálják meg formálni a lakosság közgondolkodását, szemléletét.

A módszerről: A GreenPolis tanulmánya tíz megyei jogú város környezetvédelmi tevékenységét vette górcső alá: Eger, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Kecskemét, Szekszárd, Székesfehérvár, Szolnok, Tatabánya, Veszprém, Zalaegerszeg zöld programját és kommunikációját, weboldalát és média-megjelenéseit vizsgáltuk meg. Elemzésünk alapjául az önkormányzatok által megválaszolt, 10 konkrét kérdésből álló kérdőív szolgált.

A szóban forgó kérdőívet mind a 23 megyei jogú városnak elküldtük, a tanulmány elkészültéig azonban csak az említett 10 város küldött válaszokat.

Halloween még messze van, lehet, hogy sokaknak ma egy kicsit morbidba megyek át, de nem megy ki a fejemből a következő indiai terv, ami nem is annyira "ördögtől való", stílusosan szólva. Egy helytakarékos, felfelé terjeszkedő temető-torony ötletletéről van szó ugyanis, amit Mumbaiban (Bombay) terveznek megvalósítani.

A Moksha Torony kiötlői abból indultak ki, hogy a hagyományos temetők elég sok helyet "foglalnak", sok-sok olyan hektárt, amelyen közösségi terek, parkok stb. alkalmatosságok létesülhetnének. Az épület felületén/oldalán ráadásul újabb zöld területeket alakítanának ki, ami a CO2 megkötésben, valamint a hő felfogásában segédkezne a városban.

A Yalin Fu & Ihsuan Lin által tervezett temető-felhőkarcoló négy vallás temetkezési igényeit látná el (hindu, muszlim, keresztény, parsi). Minden felekezet a saját igényeinek megfelelő tereket kapna, a keresztények és a muszlimok zöld kertes-részeket, a hagyományos temetéseknek, valamint hamvasztásra alkalmas krematóriumot, a parsik számára pedig egy ún. "tower of silence" lenne kialakítva az épület tetején. A toronyban még egy folyó is be van tervezeve azok számára, akik a hamvakat így kívánják utolsó útjára bocsátani.

Az épület természetesen a legmodernebb technikákkal lesz felszerelve, hogy az "ott történtek" (pl. hamvasztás stb.) ne terhelje semmilyen módon a város levegőjét.

jealousy

Nagyon érdekes "találmány" nyert díjat a Google által indított Project 10^100-on: a Shweeb a tömegközlekedés "forradalmasításáért" kapott 1 millió $-t. A lábbal tekerős kapszula tulajdonképpen egy bringa és egy libegő keveréke.

A föld felett függő, átlátszó szerkezet Geoff Barnett fejéből pattant ki, aki Tokyoban élt, amikor ihletett kapott a kapszula-járműhöz. Mint mondja, a zsúfoltság és a kapszulahotelek városában munkába és szabad idejében is kerékpárral közlekedett, és így jött az ötlet.  A kapszula-siklóban 45 km/h-s sebességet is elérhetünk tekerve, a baleset lehetősége is minimális, szemben a kerékpárral és társaival. Ráadásul különösen csendes.

Bár a szerkezet elsőre ránézésre (ma még) inkább illik egy vidámparkba, mint a városok fölé szabélyos közlekedésre, fantázia azért van benne. A bringával szemben nagy előnye, hogy több cuccot vihetünk magunkkal, ráadásul esőben is minden gond nélkül használható.

A minta-modell pályát egyelőre Új Zélandon, az Agrodome "kalandparkban" állították fel, ahol nem éppen tömegözlekedésre szolgál, azonban láthatóan működik (ld. a lenti videot is), szórakoztató, egészséges, na és persze környezetbarát. A Shweeb modelljeit persze már több helyszínre elképzelték, így városok fölé, vagy kényelmeseknek (=lustáknak) barlangi/erdei túrákra.

A kész minta-modellről íme a promo-video:

jealousy

A magam részéről iPhone-hívő vagyok, DE ez az új android zöld-alkalmazás azért elég jó, így akinek ilyen operációs rendszer fut a telefonján, annak ajánlom. A körülöttünk lévő, éppen belélegzett levegő szennyezettségét lehet az "Air Visibility Monitoringgal" mérni. A poszt alján le is tölthető az alkalmazás.

A mérő szenzorokat mobiltechnológiával összekötő alapötlet nem új, azonban ez eddig "csak" a tudósokat, meteorológusokat segítette. Mostantól azonban saját kíváncsiságunkat is kielégíthetjük, feltéve, hogy androidos telefonunk van és letöltjük ezt az alkalmazást.

A Robotic Embedded Systems Lab által a Dél-kaliforniai Egyetemen kifejlesztett ingyenes (!) alkalmazás igen egyszerűen működik: csak le kell fotóznunk az eget, és azonnal kapjuk is az üzenetet arról, hogy azon a helyen, ahol éppen tartózkodunk, milyen szintű a levegő szennyezettsége. A fejlesztők kiemelik, hogy fontos a zavartalan, tiszta égbolt. Az adatok nem csak a mobiltulajoknak hasznosak, hanem azt szintén megkapó kutatóknak is, akik így sok helyről jutnak precíz információkhoz.

A rendszer nagy előnye az olcsóság és a pontosság kombinációja. Ha csak ennyi lenne, erősen emlékeztetne a "röntgen képet" adó stb. parasztvakító kamualkalmazásokra, de persze azért ennél bonyolultabb a dolog. Nézzük, hogy is működik:

Az alkalmazás fekete-fehér file-ként küldi el a készített fotót a központi számítógépnek, s vele együtt az illető GPS-koordinátáit, valamint az időpontot és a pontos tájolást is. A számítógép a kép alapján megméri az ég fénysűrűségét és alkalmazott algoritmusok segítségével kiszámolja/összeveti azzal, amit a koordináták/egyéb paraméterek alapján lennie kellene. Ha az ég nem olyan fényes, amilyennek lennie kéne, az azt jelenti, hogy a napfény nem tudott teljesen áttörni az atmoszférán, mégpedig akadályozó szennyeződések miatt. A rendszer az adatokat további kutatásra is eltárolja, persze a beküldő saját adatait nem.

Az alkalmazás itt tölthető le. Jó méricskélést, én pedig majd megkérek valaki andoroidos ismerőst, hogy mutassa már meg nekem :)

jealousy

Sokáig Kaliforniában volt várható állami szinten a zacskó-ellenes törvény bevezetése, azonban végül a "Golden State-en" még a zöld Terminátornak sem sikerült keresztülvernie azt. A szenátus szerint ugyanis "az állam túl messze ment, az embereket korlátozza a szabad döntésben".

Ehhez egy info: csak Kaliforniában évente 19 milliárd zacskót fogyasztanak, fejenként 552 darabot átlagosan, és ezek darabja 3-400 év alatt bomlik le. Hát ehhez a "bölcs" döntéshez no comment, győzött most a műanyag-lobbi, az állam - és az ország - egyes városaiban azért életbe lépett már hasonló.

A zacskóhasználatot pénzbüntetéssel korlátozó mozgalom már korábban elindult olyan országokban, mint a Dél-afrikai Köztársaság, Írország, sőt, Kína. Utóbbi 2008-ban tiltotta meg a bevásárlóközpontok, üzletek és piacok üzemeltetői számára, hogy vevőiket ingyenesen adott műanyagszatyrokkal szolgálják ki. 40 milliárd darabbal csökkent is a szatyormennyiség.

San Francisco volt az első város az Egyesült Államokban (2007), ahol "büntetést" kell fizetni a zacskókért. Ehhez csatlakozott Malibu, Fairfax és Palo Alto, valamint az év elejtétől Washington D.C. (igaz, csak 5 centes büntetéssel) és most pár hónap múlva követi őket a texasi Brownsville is.

Jó texasiak módjára keményen indítanak: Brownsville-ben várható a legnagyobb "visszatartó büntetés", 2011. január 5-től 1$-ral (kb. 225 F-tal) többet kell fizetni midenért, amihez szatyrot igényel valaki - felmentést csak a gyógyszertárak, vasárú kereskedések, valamint a tisztítók kapnak (hogy ez a lista hogy állt össze, azt nem tudom...). Nagyarányú csökkenés várható a zacskóhasználatban azt figyelembe véve, hogy Washigton D.C.-ben az 5 centes adó is 50%-os csökkenést idézett elő.

Európában is számos országban adóztatják meg a műanyagszatyrokat, így Olaszországban, Belgiumban, Svájcban, Németországban, Hollandiában és Spanyolországban is.

Alább egy nagyon-nagyon jó film, a "Plastic Bag". Érdemes...

Ami Magyarországot illeti, naponta (!) 1,3 millió műanyag szatyor kerül forgalomba és 20 percig vannak használatban. A hazai 2005-ös termékdíjrendszer beveztése már egy lépés volt (2009-ben módosították), de ez nem nagyon tartja vissza a bevásárlóközpontokat az osztogatástól. A Tescoban némi eredményét személy szerint láttam, ha jól emlékszem 5 Ft-ot kérnek most már minden szatyorért, ami némi visszatartó erővel bír a korábbi határtalanul osztogatott zacskóhalmokkal szemben, de pl. a DM-ben azt kell külön jeleznem, hogy NEM, nem kérek szatyrot.

A magam részéről el tudnám fogadni a texasi 1 $-os szintű adót is, az már talán visszatartó erővel bírna.

jealousy