Minden, ami zöld

[polldaddy poll=3524264]

Az 5 legzöldebb, legélhetőbb város után most nézzünk át a sötét oldalra: íme a 10 legleszennyezettebb város listája. Az alábbi adatok a Blacksmith Institute 2007-es kutatását tartalmazzák, tehát nem friss ropogós, de hasonló város-listát azóta (tudomásom szerint) ők nem készítettek. A tavalyi elemzésük is érdekes, abban a 12 legnagyobb eredményt veszik sorra, amelyet erősen szennyezett térségekben a világon elértek.

Visszatérve a 2007-es listához: ennek élén - nem meglepő módon - Kína és megint Kína, majd India áll. Nem meglepő, hiszen a Világbank jelentése szerint a világ 20 legszennyezettebb városa közül 16 Kínában található.

1. Linfen, Kína

A "büszke" első helyet Kína Shanxi tartományában található Linfen kapta, amely potenciálisan 3,000,000 ember egészségkárosításáért lehet felelős, továbbá egy még szomorúbb adat: itt a legnagyobb a születési rendellenséggel világra jövő gyermekek aránya. Ez az északi terület a kínai szénbányászat központja.

A TIME riportja szerint a helyzet olyan súlyos, hogy ha például kitesszük a ruhákat szárdani, azok még azelőtt feketék lesznek, hogy megszáradtak volna. Hogy ha már a Kínai Környezetvédelmi Minisztérium (vagy olyasmi) is azt mondja, hogy ez az ország legszennyezettebb városa, akkor ott már lehet valami a levegőben.

2. Tianying, Kína

Kína legnagyobb ólomtermelő vidékéről van szó, ami elavult kitermelési technológiával párosul. A szennyező fémek így szinte gát nélkül jutnak a környék vizeibe, földjébe. Onnan pedig például a véráramba. Kutatások szerint ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a helyben felnövő gyerekek jelentősen alacsonyabb IQ-szinttel rendelkeznek, mint az országos átlag.

3. Sukinda, India

A 2007-es adatok szerint kb. 2, 6 millió ember életét veszélyezteti közvetlenül a környéken folyó krómbányászat (azaz így három évvel később még jóval több embert). Egy indiai egészségügyi csoport szerint a bánya környéki halálesetek 85%-ért a krómmal összefüggő betegségek felelősek, az ivóvíznek pedig 60%-a tartalmaz kétszer annyi hat vegyértékű krómot, mint a nemzetközileg elfogadott szint.

4. Vapi, India

Egy oka volt annak, hogy 2007-ben India kevésbé volt szennyezett Kínánál: a lassabb fejlődés. Nem tudom, hogy mára mennyiben érte be "éltanuló" társát, mindenesetre Vapi lakosai isszák szó szerint a levét a "fejlődésnek". Az ivóvízben ugyanis a WHO által megengedett higany-szint 96-szorosa volt található, és minden nehézfémmel szennyezett a környéken. A helyiek azonban isszák, ami van, mert tiszta (vagy legalábbis tisztább) ivóvíz csak km-kel arrébb található.

5. La Oroy, Peru

A perui Andokban található bányásztelepülésen a gyerekek 99%-nak vérében jelentősen meghaladja az ólomszint a határértéket. A magas halálozási ráta, valamint a már magzat-korban jelen lévő ólomterhelés az 1922 óta ott működő - amerikai tulajdonban lévő - kohászatnak köszönhető. Ha az ólomkibocsátást valamennyire mérsékelték is azóta, a szennyezés még évszázadokig a környék földjeiben marad, és a hírek szerint a környék megtisztítása még csak tervbe sincs véve.

6. Dzerzhinsk, Oroszország

A hidegháborús fegyverkezés az egész volt Szovjetunió területén otthagyta a vegyi-lábnyomát, de talán Dzerzhinsk, a volt vegyifegyver-központ járt a legrosszabbul. Közel 60 év alatt nem kevesebb, mint 300,000 tonna veszélyes vegyi hulladékot tároltak nem megfelelő módon. A várható élettartam brutális szintre csökkent a szennyezésnek köszönhetően: 47 év nőknél és 42 év férfiaknál. Guinness rekordjára ez a város talán nem olyan büszke: vegyi szennyeződések terén vezet a világban, hét évvel ezelőtt pedig 260%-al múlta felül a halálozási ráta a születési rátát.

7. Norilszk, Oroszország

Az 1935-ben alapított bányász-város eredetileg munkatáborként szolgált, Szibéria (és Oroszország) legszennyezettebb településén évente 4 millió tonna arzén, ólom, szelén és réz kerül (többek között) a levegőbe. A kohók kb. 50 km-es közelében egyetlen élő fát nem látunk, a várható élettartam 10 évvel marad el a várható orosz átlagtól, a gyerekek körében pedig gyakoriak a légzőszervi betegségek.

8. Csernobil, Ukrajna

A listán nem meglepő, hogy szerepel az 5 és fél millió ember egészségét - közvetve vagy közvetlenül - károsító atomerőmű, amely 18 kilométerre fekszik Csernobil várostól. Bár lassan 25 éve történt az atomkatasztrófa, 1992 és 2002 között 4000 pajzsmirigyrákos esetet regisztráltak a térségben, a Greenpeace 2006-os elemzése pedig százezerre teszi a halálos áldozatok számát, de ezt az adatot az állami szervek, valamint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (persze) sokallja.

9. Sumgayit, Azerbajdzsán

Az olaj és nehézfémszennyezés kb. 275,000 ember életét keseríti meg napról napra az egykori Szovjetunió vegyipari központjában, ahol a "fénykorban" negyven gyár ontotta magából évente a 120,000 tonna károsanyagot. A legtöbb gyár időközben bezárt, azonban a vegyihulladék kezeletlenül ott maradt, ahol hagyták, tovább szennyezve a környezetet és rombolva az ott élők egészségét. Hogy csak egy szomorú adatot emeljünk ki: a rákos megbetegedések aránya 50 %-al magasabb az országos átlagnál.

10. Kabwe, Zambia

Amikor 1904-ben a gazdag ólomlelőhelyet felfedezték a mai Zambia területén, a brit gyarmatot még Észak-Rodéziának hívták, és hát finoman szólva magasról tettek a környezetvédelemre. Bár a kitermelés 16 éve abbamaradt, a város környéke nehézfémekkel és ólomporral erősen szennyezett.

A vizsgált gyerekek vérében többszörösen az egészségügyi határ felett van az ólomszint, azonban jó hír, hogy itt a Világbank 40 millió dollárt irányozott elő a hely megtisztítására. Nos ez 2003-ban történt, a város pedig 2007-ben még bőven rákerült a listára.

jealousy

A könnyedebb témák után komoly szakmai tevékenységre adtunk a fejünket. A GreenPolis szerkesztősége a World Investment Report 2010 – Investing in a low-carbon economy című kiadvány bemutatóján járt az MTA Világgazdasági Kutatóintézetében. Exkluzív beszámoló következik.

Amikor pár nappal ezelőtt regisztráltunk a mai eseményre, még nem tudtuk, hogy komoly megtiszteltetésben lesz részünk. Korábban vehettük kézbe az immár 20. alkalommal megjelenő jelentést, mint bárki más. A szélesebb nyilvánosság ugyanis csak délután 5-től kezdve férhet hozzá a kiadványhoz, amelynek idén kiemelt témája „A beruházások az alacsony CO2 kibocsátó gazdaságban”. Térjünk is rögtön a lényegre.

Az első felszólaló Simai Mihály akadémikus, a VKI kutató professzora volt, aki röviden ismertette a jelentés tartalmát. Ebben a blokkban számos olyan megállapítást, adatot hallhattunk, amelyek nyilvánvalóan érdekesek a globális felmelegedés elleni küzdelem szempontjából is. Megtudtuk, hogy a válság jelentősen hatott a transznacionális vállalatokra, és amíg a fejlett országokban visszaestek a tőkebefektetések, az ázsiai (azon belül is főleg a kínai) vállalatok képesek voltak kihasználni a krízis adta lehetőségeket, és javították pozícióikat a nyersanyag kitermelésben is.

Örömmel hallottuk, hogy a válság dacára nem nőtt jelentős mértékben a protekcionizmus (az államok 70%-a továbbra is igyekszik minél több külföldi tőkebefektetésekhez jutni), hiszen még mindig a tőkebefektetések liberalizálása van túlsúlyban. A külföldi befektetések pedig 2012-re elérhetik a 2007-es szintet is. És minderre miért kell odafigyelnie egy zöldnek? Mert a nemzetközi társaságok nagyon komoly szerepet játszanak a megújuló energiaforrások fejlesztésében, kiaknázásban.

Nemzetközi társaságok – egyszerre ártanak és segítenek

A jelentés a fejlődő országokra koncentrál, és azt vizsgálja, hogy milyen szerep hárul a transznacionális társaságokra a CO2 kibocsátás csökkentésében.

A fejlődő országoknak két jelentős kihívással kell szembenézniük: pénzt kel szerezniük a befektetésekhez, és ki kell fejlesztetniük a megfelelő technológiákat. Itt lépnek a képbe transznacionális vállalatok, akik egyszerre okozói a környezeti problémák növekedésének, és segítői azok megoldásának.

Ezek a társaságok – élő környezetünkkel szemben elkövetett bűntetteik ellenére - képesek olyan technológiák kifejlesztésére, amelyekkel csökkenteni lehet a CO2 kibocsátást. Környezettudatos fejlesztéseik a fejlődő országok számára is hasznosak lehetnek, ahogyan a tőkebefektetéseik is. Kérdés, hogy a társaságok vezetői miben látnak éppen nagyobb üzletet, hiszen az olajvállalatok példája mutatja, sokszor csak a szlogenek szintjén harcolnak a klímaváltozás ellen. Feltéve, hogy elismerik a létezését. Ez ugyanis nem olyan egyértelmű.

Le az olajtársaságok geológus elnökeivel!

A második felszóló, Hugyecz Attila az olajtársaságok tevékenységéről tartott egy rövid beszámolót: a BP, a Shell és az Exxon működésébe nyerhettünk betekintést. Bad news: azok a vállalatok, amik eddig a megújuló energiaforrásokat támogatták, az elmúlt időszakban más irányba fordultak.

A mára az olajkatasztrófa szinonimájává vált BP mentségére váljon, hogy legutóbbi vezetője, John Browne a szektorban gyakorlatilag elsőként ismerte el, hogy az emberi tevékenység okozza a klímaváltozást. A BP-t akár jó tanulónak is lehet nevezni, hiszen 2000-2001 között 10%-al, majd az azt követő négy évben további 22%-al csökkentette CO2 kibocsátást. A nagy lendület 2007-ben sajnos alábbhagyott, hiszen az a mihaszna Tony Hayward, a társaság új elnöke új fókuszpontokat jelölt ki (értsd: több bevétel, kevesebb „jótékonykodás” ilyen buta környezetvédelmi ügyekben). A megújuló energiaforrásokra szánt támogatás mértéke jelentősen csökkent, sőt, majdnem eladták az ezzel foglalkozó üzletágat.

Nézzük mi a helyzet a Shell-nél. A társaságnak sokáig számos megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos projektje volt, mára viszont ők is eljutottak az új fókuszpontokig. A földgáz lenyomta a napelemeket és a szélerőműveket, a megújuló energiaforrások kutatására szánt keretet a teljes kiadásaik 1%-ra csökkentették. Régebben a Shell érdemleges tevékenységet folytatott a CO2 kibocsátás csökkentése érdekében, mára nagyobb bizniszt látnak az olajhomok kiaknázásában. (Kanada pedig kész aranybánya ebből a szempontból.)

Hasonló tendenciák zajlottak le az Exxon-nál is. A társaság 1970-től kezdve komoly pénzeket fektetett a napelem kutatásba, de láthatóan megégette magát a projekttel, hiszen ma már úgy gondolja: a jövő a földgáz felé vezet.

Mint megtudtuk, a felelőtlen szemléletváltások legfőbb okozói (a válság, a kanadai olajhomok és a földgázforradalom mellett) az új, geológus végzettségű vezérigazgatók, akik százezer/millióéves távlatokban gondolkoznak, ezért természetes folyamatnak tartják, hogy hamarosan az utcára lépve felforrunk a hőségtől.

Vesszenek hát a geológusok!

Tegnap már ajánlottam egy könyvet, ami rendesen leszedte a szenteltvizet a világ legszennyezettebb területeiről. A közeljövőben szánok majd egy bővebb posztot is a legkoszosabb városoknak (hogy kicsit büszkébbek legyünk Budapestre/Győrre/Szegedre/Debrecenre/ki-ki helyettesítse be igény szerint :), de előbb inkább nézzük meg a legélhetőbb, legzöldebb városok 5-ös listáját.

1. Portland, Oregon

Portland több címet is elnyert már, ami az élhetőséget és fenntartható működést illeti, többek között az amerikai kerékpáros szövetség platina szintű kerkékpárbarát közösség-címét, valamint a Popular Sicence "legzöldebb város" címét. Utóbbinál a szempontok között szerepelt a közösségi közlekedés minősége, a megújuló energiák használata, valamint a hulladék újrahasznosítása. Portlandben az energiafelhasználás felét megújuló energia adja, és a dolgozók negyede kerékpárral jár munkába.

2. Freiburg, Németország

Freiburg nem ma kezdte a zöldülést, a várost már a II. világháború után ilyen koncepció szerint építették újjá. Mintaértékű a település Vauban kerülete, amelyben az utcák szigorúak autómentesek, a tetőket pedig napelemek borítják.

Lehet persze saját kocsija bárkinek, de csupán két parkolóban lehet azokat tárolni, ahol szerény 40.000 dollárért vehet magának mindenki helyet. Nos, meg is lett az eredménye: a lakosok 70 %-nak nincs kocsija, 57%-uk pedig akkor adta el, amikor ide költözött. Egyetlen út járható kocsival: a Freiburg központjában vezető főút.

3. Zermatt, Svájc

A Matterhorn lábainál elterülő turistaparadicsom nem bajlódott sokat a síelni, túrázni, pihenni érkező embertömegek okozta problémával. Zermattban az utcák kizárólag a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak vannak fenntartva.

A teherszállítást sem nagy teherautók végzik a városban, kézikocsikkal, lovakkal, vagy elektromos autókkal oldják meg. Kivételt csak a mentőautókkal, tűzoltókkal stb. tesznek.

4. Montreal, Canada

Montrealban 2009-ben debütált a Bixi közösségi bringakölcsönzés, szerényen azonnal 3000 kerékpárral és 300 állomással. Éves díja 78 dollár, az első félóra ingyenes, majd félóránként 1,50 dollárt kóstál a bringahasználat.

Aki arra jár, az feltétlenül nézze meg a város surf-clubját, ami már csak Montreal földrajzi elhelyezkedése miatt is érdekes, nem kell ehhez óceán. Megcsinálták, a St. Lawrence folyón 2 m-es hullámokon zajlik az élet. (Hasonló folyó-surföt láttam nem is olyan régen Münchenben, nagyon érdekes látvány volt.)

5. Austin, Texas

OK, Jockey Ewing nem éppen környezetbarát biznisze nameg gigaautói után Texasról nem éppen a "hú de zöld" jut először eszünkbe, pedig Austin élre tört. Will Wynn korábbi "zöldpolgármester" úgy döntött, a legszennyezettebb tagállam fővárosából zöldvárost csinál. (megjegyzem, újabban Jockey, azaz Larry Hagman is zöldútra tért, mostanában egyenesen zöldenergiában utazik a hírek szerint).

Nos, hol van már a "DALLAS", meg az olaj-kartell: Austin élére állt a kőolaj-alapú energiafelhasználási szokások megváltoztatásának. Wynn zöldforradalma tovább ment: Austin úttörő lett a szélenergia és biodízel felhasználásban.

Austin emellett bővelkedik a zöldfesztiválokban is, ahol a fesztiválozók már nem a pizza/hot-dog kombó körében ragadnak meg, hanem teljes értékű, egészséges és főleg FINOM helyi kajákkal alapoznak.

Nemsokára pedig jön a fekete-lista: a világ legszennyezettebb városai, annyit elárulok, az első négy helyen két ország osztozik (nem lesz meglepetés): Kína, Kína, India, India. A többit nemsokára!

jealousy

A legjobb 50 között a Greenpolis a Goldenblogon! Köszönjük mindenkinek, aki nevezett minket! :)

Jó magyar szokás a panaszkodás, szeretjük szidni rendesen Budapestet (vagy más nagyvárost), ahol élünk, hogy az mennyire élhetetlen, mennyire szemetes, mocskos stb. Pedig hol vagyunk mi a négymilliós Linfenhez (Kína) képest, amely a világ legszennyezettebb városa.

Ha csak átfutjuk Mark Hertsgaard "Earth Odyssey" című könyvének tartalomjegyzékét, még egy kicsit jobban érezzük majd magunkat bőrünkben és városunkban. A könyv ugyanis - számos pozitív példa mellett - a világ legszennyezettebb, legkevésbé élhető városait, területeit mutatja be az író szemével.

Mark ugyanis 1991-ben úgy döntött, kvázi világkörüli útra indult - de nem ám fehér homokos Bounty-reklám szigeteket vette célba, nem a helyi kultúrák élvezetes részébe kóstolt bele. Helyette arra volt kíváncsi, hogy a Föld különböző országaiban, nagyvárosaiban hogyan viszonyulnak a környezetvédelemhet, a fenntartható működéshez.

Útja során 19 országot érintett összesen, ellátogatott Kína vegyszerekkel agyonszennyezett folyóihoz, az akkor még a mainál is rosszabb levegőminőséget produkáló Bangkokba, és interjút adott neki a többi között Václav Havel, Al Gore vagy Jacques Cousteau.

A könyv nem friss darab, több mint 10 éves, de mivel az írónak sok éves utazgatásait öleli fel, az általános tapasztalatok, valamint a helyiekkel és szakértőkkel készült interjúk (például a Szudán déli részén élő Dinka törzs tagjaival) máig érdekesek és főleg tanulságosak.

San Franciscoból indult sokéves útjára, amelyet Európában kezdett, két hónapot töltött Hollandiában, Franciaorszgában, Olaszországban, Németországban, Svédországban, majd az egykori Szovjetunió területén még öt hetet. Eljutott Afrika több orszgágába, Thaiföldre, Brazíliába, és hat hetet töltött Kínában is.

A könyvet magyarul nem adták ki (legalábbis én nem találtam, de ha valaki tud róla, akkor jelezze...), így csak eredeti nyelven érhető el az amazonon (ld. fent), de nem olyan borsos az ára, mint amennyire (szerintem) érdekes.

London mindent megtesz a bringás közlekedés támogatásáért, ennek legújabb példája a tegnap átadott sztráda, a Barclays Cycle Superhighway. Boris Johnson, London polgármestere szerényen csak “cycle revolution" jelzővel illette azt a folyamatot, ami ezzel a bringás szuper-sztrádával elindult a városban (és érthetően ez most épp twitteroldalának fő témája is).

A londoni kerékpárút 1,5 m széles, feltűnő kék színre festett, így jelentősen nagyobb biztonságot nyújt a "hagyományos" bringautaknál (na persze, szegény ember vízzel főz, szerintem itthon összetennénk a két kerekünket több "régimódi, hagyományos" útért is).

Összesen 12 útvonalat terveznek kiépíteni hasonló módon (térkép ld. fent), az első 8,5 mérföld hosszú (CS7-ként jelzett) útvonal Colliers Wood-ban indul (előváros) és a városközpontba vezet forgalmas utakon keresztülvágva. A második Barkingből vezet majdnem a Towerig (Tower Gateway DLR Station).

A "kerékpár-forradalmat" nem aprózzák el a britek: a kék sztrádák mellett ugyanis komoly bringás-rendőrséget és további 66,000 bringatárolót terveznek kialakítani 2012-ig. Mit is mondhatnánk a kék irogységtől fulladozva? Maradjunk annyiban, hogy well done.

jealousy

Bár a kánikula ideiglenesen szabadságra ment, a hétfő azért mégis hétfő, így hétindítónak megteszi egy kis zöld luxusnyaralós-poszt. Kedvcsinálónak annyit: döngölt padló, tapasztott falak, agyagtégla, NO légkondi, mindez a trópusokon, akciósan kb. 260.000.- HUF /éj, de csúcsszezonban 2500 $ is lehet éjszaként a tarifa. Ki jön? A helyszín Thaiföld legújabb öko-szállodája, bár az Eco Villa hangulata inkább arra emlékeztet, mintha vendégségben lennénk valakinél, semmint egy luxusresortban.

A bangkoki székhelyű Six Senses csoport által nyitott legújabb resort Thaiföld Koh Kood szigetén található, közel a kambodzsai határhoz. Annak ellenére luxusról beszélünk, hogy a villák első látásra inkább hasonlítanak egy barlanghoz. Először is, bár folyamatosan 30 fok felett lehet a nappali hőmérséklet, a resortban nincs légkondi.

De hűvös annál inkább. Az építők ugyanis kaliforniai Miwok indiánoktól nyúlták a technikát: a terméskőből felpakolt falakat kívülről pl. (többek között) bölénybőrből nyert enyvvel vakolták, belülről pedig iszappal és rizshéjjal beburkolt sártéglák védik a hőtöl a vendégeket.

A lábunk alá sem teakfa burkolatot kell ám elképzelni: hűvös döngölt padlón járhatunk-kelhetünk. A bútorok sem méregdrága design-darabok: hordalékfából készült berendezésről beszélünk ugyanis. Azért vannak menő dolgok is benne: pl. kezet mosunk, majd halljuk/látjuk is, amint a víz egy csőrendszeren keresztül siet is a következő WC-öblítést szolgálni. A kültéri úszómedencében természetes módszerekkel szűrik/keringetik a vizet. Van itt egyébként mi szemszájnak ingere: 20 C-on tartott borospince, Phillips Eco-TV, iPod dokkoló, stb.

Mint azt Louis Thompson, az Eco Villa brit designere elmondta: nem mindenkinek való ez a hely. A dzsungel ugyanis éjjelente szabályosan életre kel, ami némelyeket zavarhat a "felhőtlen" pihenésben. Thompson szerint olyan közel akartak kerülni a természethez a resort kialakítása során, amennyire csak lehetséges - a hagyományos luxushotelekben megszokott kényelem megtartása mellett.

A resort öt éven keresztül épült, beleértve a saját mini repülőteret. Na igen, a Cessna nem éppen öko-jármű, DE hogy minden öko-milliárdos zöld lelke megnyugodjon, a "kedvező" árra rájön még a 2 százalékos "carbon-sense tax", amely összeget a thai őserdők újratelepítésre fordítanak.

jealousy

Nem mondom, hogy a Balcsin jól menne egy ennyire zöld resort, de azért a trendet már jól mutatja.

Na ezt nagyon el tudnám képzelni az Andrássy úton, és nem is csak pár napra. Két teljes napig nagyon más arcát mutatta május végén Párizs egyik legforgalmasabb útja, a Champs-Élysées. A máskor autókkal teli többsávos út egy jelentős szakasza teljesen bezöldült a legkülönfélébb növényektől (összesen 150,000 db), az arra járók legnagyobb örömére.

A "Nature Capital" installáció Gad Weil streetart művésznek köszönhető, aki Laurence Medioni designerrel működött együtt. Az akció plusz érdekessége, hogy a növényeket az egyre alacsonyabb bevételükkel elégedetlen fiatal francia farmerek adományozták az akciócsoportnak. Traktoros tüntik helyett menőbb lenne, ha a magyar gazdák is így demonstrálnának legközelebb, az Andrássyt vagy valamelyik körutat bezöldítve.

jealousy

Ma a 8 óra előtt is 27 fokos utcán igyekezve arra gondoltam, milyen jó lenne, ha nem csak a baracklekvárt, de a mostani döglesztő meleget is eltehetnénk hidegebb napokra. Lássuk be, ha tudnánk, hogy a mostani embertelen meleg jól jön még a téli fűtésszámla fizetésekor, mindenki egy fokkal békésebben tűrné, sőt. A skótabbak kifejezetten repesnének. A lehetőség már adott, a svájciak kidolgozták a modellt. Csak át kéne venni.

A Science City Campuson olyan hűtési és fűtési rendszeren dolgoznak, amely segítségével tárolhatóvá válik a meleg levegő a fűtési szezonra. Ha a tervezett 2020-as időpontra megvalósulnak a tervek, a jelenlegi áramfogyasztás egyhuszadára lesz csak szüksége az egyetemnek a fűtéshez/hűtéshez.

Gehrard Schmitt tervei alapján a nyáron keletkezett hőt föld alá vezetnék, ott tárolnák, aztán amikor csökken a hőmérséklet, visszapumpálják a tárolt levegőt az épületekbe.

A campus tervei eddig egyedülállóak, és ha minden a tervek szerint halad, az egyetem hűtés/fűtés rendszerének mintareformja a károsanyagkibocsátás minimalizásával párhuzamosan valósul meg. Az egyetem két hőtároló épületet készített el, továbbá 800, egyenként 200 m-es, 5 m mélyre helyezett cső fogja szállítani a meleget.

Naugye, egy ilyen rendszert tudva a házunk alatt máris más lenne a dolgok fekvése. Mert érdekes belegondolni, hogy milyen döbbenetesen sok energiát használunk el a szélsőséges hőmérsékletek közötti egyensúlyozás közben: most eszeveszetten hűtünk mindent, boldog boldogtalan rohan a .... -ba/be (ez itt nem a reklám helye :) és veszi (akár a 10. hitelre) a mobilklímát. Aztán pedig érkezik tél, érkezik a szokásos ukrán-orosz gázpara, és a Fókusznak/Aktívnak megint van jó csámcsogós témája (hányan fagyhatnak meg, HA...stb.).

Hát, egyszer, talán...

jealousy

Biztos sokan hallottátok azt a sztorit, ami tovább öregbítette az Európa Kulturális Fővárosa-projekt hírét: amikoris ellopták Pécsett egy norvég lány bringáját, aki azt hitte, Magyarországon nem kell leláncolni a kerékpárt, ha pár percre száll csak le róla. Hát le kell, sőt, még a kirakatban lévő cangák sincsenek biztonságban, ahogyan ez a győri eset is mutatja.

Nos, íme 7 bringbaiztos tipp a világból - lássuk más nagy (vagy kisebb) városok hogyan küzdenek a bringakedvelő tolvajok ellen. Ezek általában fizetős parkolóhelyek, de mindkét fél jól jár, hiszen a tulajoknak megér ennyit a biztonság, a város pedig egy autó helyén 6-10 bringát tud elhelyezni, így a forgalomcsökkentéssel párhuzamosan bevételre is szert tesz.

1. Tokió - Kasai parkoló

Tokióban havi 20 dollárnak megfelelő összegért tudhatjuk biztonságban a bringánkat, persze high-tech körülmények között, az alábbi video meg is mutatja, hogyan működik a mélygarázsos rendszer. Elég menő. A parkoló 6,480 bringát tud tárolni maximum, és már hat hasonló tároló építése van folyamatban Japánban.

2. Washington DC

A fővárosban található 150 helyes bringatároló állítólag szimbolikus jelentőségű is, hiszen a Washington DC lakosságának csupán 2 százaléka kerékpárhasználó. Ami nem sok. A KPG Design Studio által tervezett kupola-szerű építményben 12 dollár havonta a tárolás díja (+20 dollár éves tagdíj), és egy non-profit szervezet üzemelteti. A parkoló azonban több mint egy egyszerű tároló: helyet kapott itt bringaszervíz, kölcsönző, sőt, még öltöző, ruhatoroló rész is (gondolva biztos azon elszánt politikusokra, akiket csupán a problémás öltözködés tart vissza a bringázástól :) .

3. Malmö - bringatorony

Nos, az 522 bringa tárolására alkalmas torony még nem éppen a valóság, de utópiának nem rossz. 2008-ban tervezte meg az UiD nevő tervező/tanácsadó cég Malmö városa számára, azonban soha nem épült meg. A háromszintes toronyban GPS rendszeren keresztül kommunikálhat(na) a bérlő a "parkolóval", így pár percen belül hozzájutva leadott járgányához.

4. São Paolo - Ascobike

Havonta csupán 5 dollárba kerül itt egy hónapra a bringatárolás, ami nem csak a tulajoknak jó. Az alacsony ár ugyanis annak is köszönhető, hogy szinte nulla technikai megoldás van beépítve (ellentétben a fenti sci-fi parkolókkal), így biztosítanak munkát jó pár embernek São Paolo elővárosában. Ráadásul 1,700 bringa fér el egyszerre.

5. Amsterdam - ahol soha nem lehet elég hely

Amszterdamhoz nem kell különösebb kommentár, itt aztán soha nem lehet elég tárolóhelyekből. A Central Station melletti tároló nem kevesebb, mint 7,000 bringa parkoltatására alkalmas, a MacBike épülete azonban nélkülöz  minden kényelmi megoldást (le-fel a lépcsőn a cangával, keresgélni, merre lehet lekötve --- GPS-liftrendszer, na persze :)

6. Tempe - kicsi város, magas színvonal

Az arizonai Tempe városa igazán nem nagy település, mindössze 160,000-en lakják, ami amerikai mércével tényleg kicsike. Ehhez képest példásan bringabarát város, amit a közösségi közlekedés központi épületében elhelyezett tárolórendszer is bizonyít. Az épület már magában is remek, zöldtetővel rendelkezik és 50 százalékkal kevesebb energiát használ fel, mint egy átlagos hasonló méretű intézmény. A bringatárolóban zuhany és zárható szekrény is a bérlők rendelkezésére áll, ami az arizonai klímát ismerve szintén plusz pont (bár ma azért talán Budapest is vetekszik a délnyugati sivatagi időjárással). Az éves díj 144 dollár. Nem egy ökör (bringa) ára (ott).

7. Bringa iglu - nem, nem eszkimóknak

Messze nem eszkimóknak készült, Spanyolország több városában tűnt fel ugyanis az alábbi bringaiglu. Ezen a linken található egy jó kis video, ami bemutatja, hogy is működik a Biceberg. Kártya bemutat, ajtó kinyílik, bringa/táska/sisak stb berak, ajtó el, bringa el is tűnt. Majd kivenni hasonlóképp kell, a gyártó szerint pár másodperc alatt kiadja a gép a tulajdonunkat. A legjobb benne, hogy nagyon kevés helyet igényel a városban, egy 23 férőhelyes tárolónak csak 1,5 m luk kell, 92 bringának valamivel több, 5,25 m.

jealousy

Nem kellett sokat várni, a korábbi ígéretekhez hűen máris megindult a hazai börtönférőhelyek bővítése. Hogy mégis hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy - mint mindent - ezt is lehet ám zölden csinálni. Nemrégiben a washingtoni állami börtönben egy nagyon előremutató, mintaértékű projektbe kezdtek, ami az alternatív nevelési módszer mellett csak tavaly 200.000 $-t hozott a fegyintézet konyhájára. De nézzük is, hogyan...

Az Aberddenben található fegyintézet nem mindennapi börtön. Persze itt is gépfegyver van az őröknél, de a kerítés mellett organikus kert is körbeveszi az épületet. A Stafford Creek Corrections Centerben a rabok szabadidejüket nem (csak) gyúrással, tetkógyártással vagy kosarazással töltik, hanem pl. kertészkednek, zöldséget/gyümölcsöt termesztenek, komposztálnak, hulladékot hasznosítanak újra, állatokat nevelnek. Mindennapos látvány, amint a rabok helyben termett uborkát, epret szednek, vagy éppen nyírják a gyepet - természetesen a levegőszennyezés csökkentése érdekében kézihajtású fűnyíróval.

A rabok nagy része a hírek szerint kifejezetten szereti az alternatív munkát, mert a társadalom számára hasznos elfoglaltság mellett olyan tudásra tesznek szert, amelyet szabadulásuk után is hasznosítani tudnak. Toby Erhart elítélt éppen félidőnél jár, 18 évre ítélték erőszakos cselekmények miatt. Toby nap mint nap várja, hogy munkába jöhessen, és mint mondja, ezt a közmunkát végzők közül kevesen mondhatják el magukról. Szerencsésnek érzik magukat, ráadásul így kimaradnak a balhékból, amelyek a börtönben töltött üres órákban előbb vagy utóbb, de mindenkit elérnek.

A fenti tevékenységek mellett a rabok kerékpárokat készítenek rászoruló családoknak, madárházakat a helyi veszélyeztetett madárfajok, pl. a bíbor fecskék élőhelyeinek védelme érdekében, de mézet is gyűjtenek a börtön kaptárjaiból.

Ráadásul - és ez lehet egy mézesmadzag a hazai börtönök reformálása kapcsán - egy év alatt 200.000 dollárt takarított meg a börtön annak köszönhetően, hogy a hulladékát újrahasznosította a lerakóba szállítás helyett (amiért persze fizetni kellene).

jealousy

A tegnapi VB-döntő ugyan sárgállott a sok kiosztott laptól és fénylett a 18 karátos arany kupától, de zöld is volt - és nem csak a gyep. Az utolsó meccset ugyanis Dél-Afrika (egyik) legzöldebb stadionjában rendezték meg.

A johannesburgi felújított Soccer City közel 90.000 fő befogadására képes, a Populous által újratervezett gigastadion nappal föld-színekben pompázik, éjjel pedig - ahogy az tegnap is látható volt - felejthetetlen látványt nyújt az átlátszó panelekből készült homlokzat.

Az üvegszálból és betonból készült alapanyagot Németországból szállították, és sokkal inkább környezetbarát, mint a korábbi, most lecserélt aluminium-panelek, hiszen később akár teljesen újrahasznosíthatóak. Továbbá olyan zöld újításokat vetettek be, mint az összegyűjtött esővíz újrahasznosítása - pl. wc-öblítésre, ill. a gyep öntözésére. Több stadion a korábbi felújításából szültett újjá, a bontás során keletkezett anyagok nagy része azonban nem a hulladéklerakókban landolt, hanem igyekeztek újra felhasználni az építkezések során.

A hagyományos afrikai edényt formázó Soccer City eredetije még 1985-ben épült, és az átalakítással Dél-Afrika legnagyobb stadionja lett.

jealousy

Miután péntek délután a legtöbb embernek már konkrét tervei vannak a hétvégére, ez a cikk most első sorban azoknak szól, akik nem idegenkednek a spontán megoldásoktól (és persze azoknak is, akik most tervezgetik nagyszabású utazásukat). Környezetvédő utazók figyelem! Ha pihenés közben is szeretnétek óvni a Földet, akkor eszetekbe ne jusson, hogy az egyre szaporodó zöld szállodák valamelyike helyett egy elavult, nemtörődöm és felelőtlen lebujba mentek.

Környezettudatos szállodákat Manhattantől Koppenhágáig vagy – a hazai turizmus kedvelőiről nem megfeledkezve – Budapesttől Alsópáhokig számtalan helyen találtok. Na de mégis mitől lesz zöld egy szálloda?

A 70 Park Avenue Hotel például a mellékhelységek vízfogyasztásával kapcsolatban hozott megszorító intézkedéseket, de gondolt a zöld promócióra is: újrahasznosított papírt és szójaalapú tintát használ kiadványai elkészítésekor. Sőt. A tisztítószerek esetében sem tűri meg a környezetkárosító anyagokat. És ha ez még mindig kevés lenne ahhoz, hogy holnap New Yorkba repüljetek, a zöld szálloda zöld módon szállít el benneteket az általa javasolt zöld éttermekbe.

Nem kell ide hatósági áramár - olcsóbban is meoldható a spórolás :)

Nem tudod elképzelni este a lakást fényár nélkül? Vagy csak a gyerek/férj/feleség/grossmutti szenved súlyos lámpa-függőségben? Na mostantól nem fog. Azt hiszem, kétszer is meggondolja bárki, hogy rátehénkedjen-e megszokásból a villanykapcsolóra...

Mazochizmus és ultragyors reflex előny, de másoknak beválhat Josselin Zaigouche designos agyszüleménye. Szerintem én már tudom, kit lepek meg egy ilyennel...

Komolyra fordítva a szót, apróság+közhely, DE hasznos, kipróbáltam: a kikapcsolható konnektor bevetése (főleg nagyfogyasztású plazma-tv esetében), a nem használt kávéfőző/pirítós etc. kihúzása pár ezret tényleg levett a számlából...

jealousy

Még a bejegyzés elején érdemes leszögezni: nem vagyunk  érzéketlenek az árvízkárosultakkal szemben (tudjuk, hogy kisebb problémájuk is nagyobb most, mint a környezetvédelem), de a kilátásba helyezett újjáépítés felkeltette a Greenpolis érdeklődését is.

Eltekintve a „minden rosszban van valami jó”, netán „a válság egyben lehetőség is” kezdetű eszmefuttatásoktól (ezeket már mindenki unja), környezettudatos technológiákat ajánlunk az illetékes szervek figyelmébe. Talán egyszer a magyarországi döntéshozók is belátják: a zöld fejlesztések nem csak az állandóan pattogó zöld szervezetek elhallgattatására alkalmasak (egyébként arra pont nem, hiszen egy valamire való zöld soha nem lehet igazán elégedett), hanem arra is, hogy több zöld hasú maradjon a kasszában.

Bő egy évvel ezelőtt Koppenhága vezetése nagyszabású zöld programmal rukkolt elő, terveik szerint 2025-re összehozzák a világ első számú széndioxid-semleges fővárosát. A várost teljes áramellátást szélerőművekkel kívánják biztosítani, az utakra pedig hidrogén és elektromos meghajtású gépkocsikat álmodtak. De nézzük azokat az ötleteket, amelyek még Magyarországon sem tűnnek utópisztikusnak.

A széndioxid-semleges főváros felé vezető úton az első lépés az ún. „zöldtető” törvény elfogadása volt. A jogszabály nem a festékipari lobbi sikere, Koppenhágában tényleg növényekkel kell lefedni a 30°-nál kisebb szöget bezáró tetőket. Ennek a megoldásnak több előnye is van: a növényzet a csapadék 50%-80%-át felszívja,  így tehermentesíti a csatornázási rendszert (!). A zöld tetők emellett szigetelő és hűtő funkciót is ellátnak, csökkentve ezzel a városi hőséget. Végül pedig megvédik a tetőt az UV sugárzástól, ami így körülbelül kétszer annyi ideig nem szorul javításra.

A zöld tetők mellett szívesen látnánk azt is, ha az újjáépítés (illetve egyéb városfejlesztések és restaurációs munkák) során egy figyelemreméltó magyar fejlesztés kerülne előtérbe. Tóth Miklós találmánya, a napelemes tetőcserép már világsiker, bízunk benne, hogy hamarosan meghódítja a magyar épületeket is.[slideshow]

hulk

A következő kicsit off-topic, nem éppen zöld-téma, de a szemléletformálás ilyen ötletes és látványos módja szerintem megér egy posztot. Biztos más is találkozott már falvak elején posztoló papír-rendőrökkel, nekem volt szerencsém, és tényleg bevettem elsőre: vissza is vettem a tempóból. Az alábbi szoborral az ittas vezetéstől akarják eltántorítani a söfőrökket - a legjobb helyen, a papírdobozos vodka hazájában, Oroszországban.

Odintsovo mellett az orosz autós biztosítók szövetsége és a Zavod-ügynökség összefogásából született 8 tonnás, 12 méter magas palack-monstrumot roncsautókkal töltötték fel elriasztásképpen - ez vár a piás sofőrök kocsijára is, a benne ülőkről nem is beszélve.

Nem tudom, hogy ez mennyire lesz meggyőző hatással az itallal különösen szoros viszonyt ápoló oroszokra, de hasonló itthon is elkélne, így talán pár Stohl Bucival kevesebb futkározna az utakon. Vagy nem. Szerintem utóbbi.

Bár Izraelben állítólag bevált a testvér-alkotás (ld. alább).

A kreáció mindenesetre ötletes, látványos, így nekem mindenképp tetszene pár ilyen kezdeményezés a magyar utak mellett is. Még jobban elkéne valami hasonló elgondolkodtató szobor-szerűség a mozgáskorlátozott parkolóhelyekre beálló, és a buszsávban araszoló "fontosemberek" figyelmének felkeltésére, már ha ilyet el lehet náluk érni.

jealousy

Örök vita minden nyáron a kollégákkal, hogy bekapcsoljuk-e a légkondit az irodában vagy sem. A mélyzöldek hangosan ellenzik, és felforrnak a dühtől meg a melegtől, a hidegimádók pedig baltával törnének át az erdőn is, csak hogy eljussanak a kapcsolóig. Idén nyáron eddig nem nagyon jött elő ez a téma, egész békésen telt is eddig az idő. De most mintha mégis itt lenne a kánikula, készülnek is már a csapatok. De van egy jó hírünk, ami talán összezilálja kicsit a frontokat, és akár pontot is tehet az örök vita végére: ördögtől való-e a légkondi?

Koreában ugyanis már rájöttek arra, mit tehetnek azok, akik nem bírják a hőséget, de azért gondolnak a környezetükre is. Ha pl. valakit a Balaton helyett üvegfalú, napsütötte irodába kényszerít a környezet- és energiatudatos építész. A megoldás a napelemes hibrid öko-légkondi! A dolog meglepően egyszerű, csoda, hogy eddig még senkinek sem jutott az eszébe.

Az LG terméke elsőre hagyományos légkondinak néz ki, ám a kültéri egységre egy napelemet szereltek, ami 70 W/h áramot termel, ennyivel járulva hozzá a készülék fogyasztásához. Első hallásra talán nem tűnik nagynak ez az érték, hiszen egy átlagos légkondi áramigénye több száz W/h-ról indul. Mégis, a napelemes klíma egy jó kezdet lehet. Ha tömegesen elterjedne a hazai lakó- és középületeken, az egész országban jelentősen visszaesne az áramfogyasztás. Ilyen például valószínűleg nem lenne többet. De legalábbis nem a légkonditól.

És megérezné a csökkenést környezetünk is. A koreai gyártó szerint ugyanis a napelemes hibrid rendszer 10 év alatt 212 kg-mal csökkenti a kibocsátott széndioxid mennyiségét. Ha máshogy nézzük, ez 780 fenyőfának felel meg. Tíz év múlva tehát ennyivel több fa alatt hűsölhetünk majd, és talán annyival is kevesebb légkondira lesz szükségünk.

A hírért és a képekért köszönet az Akihabara News-nak

A parkolás egy olyan kérdéskör, amiről ritkán van szó zöld összefüggésben, pedig a tudatos tervezésnek óriási jelentősége lehet. Az Urban Land Institute mindenesetre már 1948-ban a belvárosok egyik legfőbb problémájaként definiálta a parkolás kérdését. Donald Shoup, az UCLA várostervező professzora májusban a parkolás problémájának megoldására mutatott be egy környezettudatos megoldási javaslatot. Természetesen javaslata az Egyesült Államokra vonatkozik, de részletei bárhol átültethetőek.

Személy szerint túl sok spanyolviaszt nem fedeztem fel a javaslatokban, de összefoglaló javaslatcsomagnak megteszi.

Mindenekelőtt a "nem utcán történő parkolást" szabályozó törvények enyhítését javasolja. Azaz: ne legyen ennyire erősen szabályozva, hogy mennyi parkoló helyet kell biztosítani épületek méretétől és funkciójától függően. Shoup szerint ez a parkolóhelyek nem optimális eloszlásához vezet, mivel sok épületben felesleges parkolók építésére sarkallja a tervezőket, máshol pedig pont ellenkezőleg.

Jó példa egyébként a Santa Monicában létestült "zöld parkolóház", amelyet ugyan sokat bíráltak ezen elnevezésért, hiszen a parkolás és a környezetvédelem alapjáraton nem összeillő fogalmak. Azonban - teszi fel a kérdést jogosan Shoup - ha már autóhasználat, és ha már parkolás, miért ne épülhetnének zöldebb parkolóházak? A fent említett (és alább látható) kaliforniai parkolóház többek között természetes fényforrásokat, környezetbarát vízellátást alkalmaz. Ráadásul szerintem kimondottan pofásra is sikeredett.

További javaslata a parkolási díj fizetésének korszerűsítse annak érdekében, hogy a parkolási piac szabályai jobban tükrözzék a valóságot. A folyamatosan az aktuális telítettséghez alkalmazkodó árazás célja a "kereslet kínálat" egyensúly megteremtése.

Shoup szerint ugyanis kb. azóta nem fejlesztettek semmit a parkolóórákon, hogy azt 1932-ben (ő 1935-öt ír, de utánanéáztem, és három évvel korábban történt a "jeles esemény") Oklahomában Carl C. Magee feltalálta. Persze megemlíti fejlesztésként a mobilparkolás lehetőségét, ami már nekünk sem újdonság.

Felhívja a figyelmet, hogy a parkolási helyek hiánya hatalmas forgalomért felelős. Egy felmérést szerint New York egy városrészében a piros lámpáknál megálló autósok 40 %-a csak parkolóhelyet keres.

Shoup különböző zónák kijelölését is fontosnak tartja, például a kereskedelmi egységeknek annyi parkolóhelyet kellene fentartaniuk, ahány szállítójárművel, kamionnal stb. számolnak átlagosan. Bárok és éttermek környékére pedig 10 parkolóhelyet javasol / 140 nm (üzlethelyiség).

Végül (és ez aztán itthon különösen aktuális) Shoup azt javasolja, hogy a parkolásból befolyó összeg az adott környékhez jusson vissza. A professzor arra is felhívja a figyelmet, hogy a fizetett szolgálati parkoló hely (vagy gépkocsi) arra motiválja az alkalmazottakat, hogy autóval járjanak dolgozni. Kivéve, ha ezt a támogatást megkaphatják tömegközlekedésre fordítható alternatív formában. Az üzenete egyszerű. Míg a parkolás egy szükséges rossz, addig a megfelelő szabályozással környezet- és város barátiabbá lehet tenni.

Itthon ugyan már évek óta rágjuk (akarom mondani, rágják) a gittet, de úgy látszik, még törvényi szabályozás sem elég a változáshoz. Most feltűnt már valamicske fény az alagút végén, az pedig már más kérdés, hogy az önkormányzatok magasról tesznek a parkolási törvényre.

jealousy

A víztorony mint olyan itthon kevesek fantáziáját mozgatja meg, a kivételt talán a 2008-ban átadott, egyedülálló módon aszimetrikus budafoki víztorony jelenti (erről pl itt meg itt).

Hogy a lentiek valóban a TOP-10 legérdekesebbek a világon, azt nem tudom, aki látott furábbakat, küldje el!

Az alábbi kukorica-torony 1931-ben épült a kukorica-termesztésben jeleskedő Minnesotában.

A texasi görögdinnye-torony a helyiek számára fontos gyümölcs előtt tiszteleg (az 1954-ben épült torony mellett még fesztivál és szépségverseny is megemlékezik róla.)

A Greenville-ben (Mississippi) 2005-ben épült torony a légierő veteránjainak állít emléket, éjjel LED-világítás borítja fényárba.

Circleville (Ohio) legnagyobb eseménye a minden októberben megrendezett tök-fesztivál, ami egyben az Államok 6. legnagyobb fesztiválja (állítólag...). Ebből adódóan a helyi víztorony mi lenne, mint egy nagy tök.

A pisai Ferdetorony pontos mását (ill. pontosan feleakkora mását) 1934-ben készítették el Nilesben (Illinois), a víztorony olyan jóra sikeredett, hogy azóta Pisa és az amerikai kisváros testvértelepülések lettek.

A dél-karolinai Gaffney-ben 1981-ben megépített "Peachoid" egy egyszerű fricska, mégozzá a szomszédos "Barack államként" is ismert Georgia felé. Az üzenete annyi, hogy valaha ez az állam Georgiát is meghaladta baracktermesztésben. Hát, OK :)

A tønderi (Dánia) víztorony különlegessége, hogy nem más üzemel benne (persze a víztorony mellett), mint a Dán Székmúzeum. Wow :)

Az angliai Thorpenessben 1923-ban emelt víztorony inkább toronyháznak álcázza magát - ügyesen.

A világ legnagyobb ketchup üvege több mint 51 m magas, és paradicsom helyett vizet tárolnak benne 1949-es megépülése óta. A tornyot egyébként G.S. Suppiger ketchup-palackozó állította anno.

És végül a kuwaiti víztornyok, amelyeket 1979-es megépítésük óta már számos alkalommal renováltak az országot ért sorozatos megszállások miatt. A tornyok a legidálisabb formában épültek, ami a víztárolást illeti - ez pedig a Svédországból származó gombamodell.

Itt még két torony, de ezek szerintem annyira nem érdekesek.

jealousy

Ha napelemekről beszélünk, többnyire mindenki azonnal a háztetőn "díszelgő" nagy fényes lapokra gondol. Lehet azonban másképp is, ahogy azt a többszörös díjnyertes Nectar Design cég legújabb terméke is mutatja.

A hatalmas virágra emlékeztető napkollektort a kaliforniai Long Beach egy kertvárosi iskolájánál helyezték üzembe - mint a képen is látható, a gyerekek legnagyobb csodálatára.

A "Solarflora" nevet viselő szoborszerű építmény három panelt tartlamaz, és teljes egészében helyi anyagokból készítették el egy közeli műhelyben. Az áráról egyik híradás sem tudott beszámolni, de a lelkesedés egyöntetű, ami nem is csoda.

Szerintem a hazai iskolások, óvodások sem vetnének meg pár hasonló (vagy pl. napelem-füles Mickey egeret formázó) szerkezetet a kertben, az energiaköltségeken spóroló önkormányzatról nem is beszélve.

jealousy

Már kezedben is az épp csak bemutatott iPhone 4? Akkor már csak egy designos "zöld" tok kell! Arra sem kellett sokáig várni, akinek a bambusz megfelel, innen már rendelheti is. Ráadásul még reklám áron, közel 100 dollár helyett most "csak" 50 dollárért vihető is.

A környezetbarát anyagokra fókuszáló oregoni vállalat, a grove tokja amúgy nem rossz első ránézésre, kérdéses számomra, hogy pl a szilikon-tokhoz képest mennyire törik (ok, ok, a szilikon miatt ide lehet kövezni...).

Bár bennem mindig felmerül, hogy rendben, természetes anyagból van egy ilyen cucc, de nem éppen ez mond ellent a környezetbarát kategóriának? Valamiből elő kell azt akkor állítani... Persze ha a később keletkező hulladékot nézzük, akkor érthető. Ilyen szempontból amúgy az új iPhone is "zöld-Phone", mert kisebb lett jeletősen, hosszabb ideig is bírja az akksija, így kevesebb hulladék, kevesebb töltögetés.

És íme egy kis kedvcsináló választék a bambusz-csodákból. Hogy tetszik vagy sem, azt mindenki döntse el maga, szebbnek szebb a szilikonnál, a praktikumban kételkedem...

jealousy

A Nílus-delta környékén (is) nagy baj van, erre már egy ideje figyelmeztetnek a kutatók. A felmelegedés hatására emelkedik a vízszint (20 cm-t 100 év alatt), a sós víz pedig nagyon komoly problémák elé állítja az ott élőket. Mind mezőgazdasági, mind turisztikai szempontból. Ráadásul Kairó és Alexandria környéke egyre népesebb, a terület nem képes fenntartani önmagát, Egyiptom egyre nagyobb mértékű élelmiszer-importra kényszerül.

Egy olasz tervező most nem akármilyen design-ötlettel rukkolt elő, valódi sci-fibe illő városmodellt vetett papírra. Marjan Colletti „Khataba” (Al Jadida)-terve nem más, mint egy „agropolis”, azaz egy félig urbánus, félig mezőgazdasági jellegű település.

A hangsúly természetesen az élelmiszer termelésen van, de emellett minden más szükséges infrastruktúra is rendelkezésre állna, így pl. iskolák, kulturális –és egyéb kereskedelmi intézmények. Khatabát és Kairót  egy gyorsvonat kötné össze, mindössze 30 perces menetidővel.

A városmodell teljesen önfenntartó módon működne, természetesen üvegházhatású gázok kibocsátása nélkül. Újrahasznosított hulladékot is használnának, így például háztartási szemetet, szennyvizet, amelyet pl. a környező földeken hasznosítanák ismét. A működtetésben a legnagyobb hangsúlyt a napenergia kapná, amelyben arrafelé ugyebár nincs hiány.

Azonban még ezt is fokoznák, az épületek homlokzata a tervek szerint ugyanis egy speciális új fejlesztésű, kvázi generátorként működő bevonattal készülne (kezelt/festett üvegfelületből, otikai kábelekből kialakított, sejtszerűen elhelyezett napelemek).

Mivel az egyik legnagyobb probléma az élelmiszer-beszerzés, ezért a terv lényege a fenntartható, környezetbarát élelmiszer előállítás, csak egy példa: a kör alakú termőföldeket állítólag gazdaságosabb lesz öntözni. További zöld szempont a termékek helyben való előállítása és fogyasztása is, hiszen így azokat nem kell utaztatni, főleg nem importálni.

A tervező szerint ez egyben a legfőbb vonzó tulajdonsága az agropolisnak földművesek, különböző iparosok szempontjából, hiszen itt helyben értékesíthetik, amit helyben termelnek meg. A tervező kimondottan számít a tehetősebb városlakókra is, akik a szennyezett Kairóból és Alexandriából így egy egészségesebb, zöldebb és modernebb környezetbe költözhetnének.

Szép tervek, nem vitás, bár a pár évvel ezelőtt kairói látogatás alapján ma elég nehezen tudok elképzelni egy ilyen űrközpont-szerű várost valahol a folyó-deltában… A finanszírozásáról már nem is beszélve.

Ötletes kezdeményezés indult útnak a mai napon New Yorkból: a "Vedd vissza az ebédedet" mozgalom arra szólít fel minden monitorhoz ragadt dolgozót, hogy heti egyszer, szerdánként ebédeljen a szabadban.

Milyen igaz: gyakran fel sem tűnik valóban, hogy csak a mikrózás erejéig állunk fel a  monitor elől, és a doboz-kaját ugyanott görnyedve lapátoljuk be, meredve a képernyőre (lazításképp talán word doksit helyett egy érdekes blogot (khmmm :) böngészve).

Nos, a mozgalomhoz csatlakozók a mai naptól minden szerdán összegyűlnek a manhattani Madison Square Parkban - valamint az Egyesült Államok bármely közparkjában - és együtt fogyasztják el ebédjüket a szabad levegőn.

Töldtődik a gyomor, töltődik az agy is.

A mozgalom elindítói szerint egy átlagos irodában dolgozó ember 20 percet vagy annál is kevesebbet tölt el ebédje elfogyasztásával. A "The way we're working isn't working" című könyv szerzője, Tony Schwarz szerint a mai munkastílus inkább hasonlít egy számítógép által végzett munkához, ami a munkát végzőn túl a munka minőségének sem tesz jót.

Én támogatom az ötletet, amíg az idő (és kinek-kinek a környéke) engedi, hajrá mindenki, szerdánként (de inkább már holnap) ki a parkba!

Hogy a zónaprökölttel ez nehézkes?! Lehet másképp is: a délután sem fog olyan álmosan telni, ha egyszer-egyszer átveszi a helyét egy friss zölddekkel teli szendvics, joghurt, dobozban gyümölcssaláta, limonádé, stb.

Éljen-éljen, a hírek szerint nemsokára (majdnem) ingyen lehet  biciklit kölcsönözni Budapesten. A nemsokára azért nem holnap lesz, 2011 nyarára ígérik, amiből így lesz is talán 2012 (saját tipp). A tervek szerint kezdetben 6,8 négyzetkilométeres területen lehet majd használni a kerékpárokat, amelyhez 74 dokkoló állomást húznak fel a fővárosban.

Az egyszeri regisztrációs díj valóban nem megfizethetetlen, 5000 Ft-ért bárki bekerülhet a rendszerbe (kezdetben 1000 Ft-ról jöttek a hírek, no comment, "apa, kezdődiiik"), ebből az összegből egyhuzamban fél óra ingyenes biciklizésre leszünk jogosultak.

Ez szerintem nem túl sok, saját tapasztalat szerint Ferencvárosból pl. a II. kerületbe kell egy 40 perc, persze nem futártempóban/gyakorlattal, csak kényelmesen). A feltehetően mágneskártyával működő rendszert a Parking Kft. készíti elő.

Eddig (és még egy ideig) az irigységtől zöld szemekkel tekintettünk az azúrkék tengerhez passzoló színű kék-bringás Nizzára (ld. a lenti képeken), a több mint 1200 km-es bringaúttal rendelkező Bécsre (Amszterdamról nem is beszélve), ahol nem pusztán a fenti rendszer létezik évek óta, de a kerékpáros közlekedés is a mindennapok része.

Bár Magyarországnak mindkét területen bőven van még hova fejlődnie, vannak biztató jelek. Például Óbudán már idén márciusban megnyitott a főváros első kerékpár kölcsönzője. A III. kerületi lakosok 200 forintért bérelhetnek egy napra biciklit a Laktanya utca végén kialakított helységben.

A nyugat-pannon térségben pedig 2006 óta működik egy regionális kerékpárkölcsönző rendszer, amely a Kőszegi központ mellett 10 alközponttal működik a térségben (Győrben, Mosonmagyaróváron, Fertődön, Sopronban, Celldömölkön, Szombathelyen, Rábafüzesen, Zalaegerszegen, Szécsiszigeten és Gyenesdiáson). A központot és a kölcsönző pontokat vonalkód-leolvasókkal és PC-kel látták el, a kerékpárok így bárhol felvehetők és leadhatók.

A Nyugat Pannon Regionális Kerékpárkölcsönző Rendszerrel csak egy baj van: túl nagy a távolság az egyes kölcsönző pontok között, a turisták többsége ugyanis sokalja a nemritkán 50-60 kilométeres távolságokat.

Hulk